Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)

1999 / 6. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Radvánszky Anikó: Alkímia

E szerelmi lírában egyrészt az én magánya, kivetettsége oldódik, enyhül a te világában. „A Te által leszek Én-né. S hogy Én-né leszek, mondom Te.”5 Az intenzív érzelem az önreflektáltsághoz segít, s azon túl válik ismét elérhetővé az elveszített harmónia:

„együtt alakítjuk át a várost az utcát együtt építjük fel alkotó elemeiből lerombolt édenünket.”

{Angyal mondd ki csak félig, 3. vers)

A nő nem pusztán a férfi-lét kiegészítője, de lénye segít hozzá, hogy a buberi terminológiával élve - Istennel, aki a számunkra megjelenő abszolút Te rendeződhessen az én - te viszonylat.

„Régóta keresek valakit / régóta a fényre segítő angyalt”

{Angyal mondd ki csak félig, 17. vers)

Mígnem posztumusz megjelenő kötetében már így ír:

„Sejtelmem bevált

még nem érett meg az idő az agapéra

örök agóniában élek

csak a kereszt oldhatja meg a rejtélyt

hogy aki volt

az ÉN VAGYOK.”

(Sokáig eltarthat még)

A megrendítő tapasztalatot oldó, majd semlegesítő, a kései kötetek megnyugvást konstatáló müveiig, a világ kaotikus voltának jegyében számtalan formában veszi szemügyre a személyiség világhoz való viszonyát. A vizsgálat, az ön- és világmegértés, a nyelviség tapasztalatán keresztül történik. Nem elvont beszédhelyzetet artikulál, az alany eliminációja legtöbb esetben nem megy végbe (a klasszikus modernség lírai tradíciója változatlan marad), mégis a műbeli modalitást lényegileg meghatározza a szó hatalma. Abban a világban, ahol nincs kitüntetett szerepe az egyénnek, metafizikai pozícióit elveszítvén új önmegértésre apellál. A világ megértésének döntő formája a szó, vagy a szövegek által használt egyéb szinonimákkal: betű, mondat, írás, felirat, stb. A nyelv titka az univerzum titkaként prezen- tálódik, különleges statusa következtében tárul(hat)nak fel a metafizikai mélységű jelentés- rétegek:

„írásjegyek a kérgem semmi értelmük sincs nem lényeges és mégis talán az életed függ tőlük.”

(Benne vagyok a játékban)

A 60-as évektől jelentős módosulásokon átmenő poétikáját a szakirodalom „képi- szójátéki”6 korszakként is illeti. A költőt nemcsak a világ abszurditása, hanem a látható jelenségek rejtett lényegének lejegyzése is vezérli. A , játék” lényege és mozgatója a nyelv általi megragadhatóság. A megnevezésre való törekvésében hozza létre a szavak megdöbÚj Hevesi Napló

41