Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)

1999 / 6. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Radvánszky Anikó: Alkímia

A huhogó majdnem-éj árnyán Veled a walesi varjútiszteletes,

Te turbékolsz erdő-dicséretet,

Kék kottán kotolsz búgón,

S jelet hullatsz alá lile-nyájra!

Hahó, te vad zsivajú nép,

Csőrötök tátott,

Bú tölti locska szirtfokon!”

(A szerző előhangja)

Létszemléletének legpregnánsabb módosulását mutatja, hogy a „látomásokkal áldott, vagy sújtott ember”3 több esetben a metafizikai hajléktalanság modernista tapasztalatával szembesíti olvasóját. A vállalt alkotói szerepet a költő papi hivatása teszi még elgondolkodtatóbbá. „A modem költemény, az abszolút költemény hit és remény nélküli, senkihez sem szól, s varázslatosan összeállított szavakból áll.” - fogalmaz így Gottfried Benn, és bár a legutóbbi száz évben a költő istenhívő szerepköre a vallásos hit háttérbe szorulásával párhuzamosan redukálódott, Tűz költészete az újkatolikus költészet karakterjegyeitől eltávolodik ugyan, de mégsem mondható e folyamat részének. Nem a költő teremtő vágya lép a transzcendencia helyébe, s nem az emberi lét problematikájával találkozunk, hanem a dehumanizálódott világ sokszor apokaliptikus viziójában az ember teljes magára hagyatottságának képe jelenik meg.

„totemek, szétbontott atomok éhségsztrájk, sztrájkéhség, utóromantika pénzért minden kapható

kirekesztődöm, elnéptelenedem”

(Ruhátlanul)

A költői dikció változásai a metafizikai rejtélyek kutatása szerint alakul. A korai versek egység- élménye után, a Nyugtalan szárnyakon (1959, 1966) költeményei, a transzcendens világot a földi valósággal merészen összetevő komplex versi realizálást mutatnak. Zsoltárai ettől fogva legtöbbször Tépett zsoltárként, hangoznak:

„Soha nem hallott dallamokra ró éneket ma lágy Írónőm:

küzdelmeim, hogy meglásd, Istenem s megértsd, hogy vívódom.”

Ez az élmény a harmincas évek világlírájának létköltészeti tematikájához társul, és a magyar hagyományból mindenekelőtt József Attila és a korai Pilinszky versek világát idézi. Az ontológiai magány viszont - József Attilához hasonlóan - egyfajta teljességeszmény jegyében tárja elénk az én másikra utaltságát. Tűz versbeszédének általános jellemzője, hogy én - te típusú beszéd. Ide kapcsolódik szorosan az a szerelmi élménykor is, amelynek már sokféle interpretációja született, és legszebb darabjai, lírájának magaslatait is jelentő Angyal mondd ki csak félig (1974) című kötetben olvashatók.

40

IX. évfolyam 6. szám - 1999 június