Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 6. szám - VERS, PRÓZA - Fecske Csaba: Az utolsó Bebek
Közben a magyar rendek erősen szorgalmazták Bebek kiszabadítását, ezen fáradozott az erdélyi fejedelem is. Ferdinánd azt az utasítást adta konstantinápolyi követének, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt Bebek kiszabadítása érdekében, mert ha az erdélyi fejedelem szabadíttatja ki, akkor nyilván annak a pártjára áll. Úgy is történt. Hosszú évekig tartó alkudozások után végül a fejedelem győzött, kezességet vállalt Bebek Györgyért, vállalta, hogy amíg a váltságdíjat ki nem fizeti a szultánnak, addig őriztetni fogja. 1565 márciusának egyik ragyogó reggelén Bebek György ünnepi öltözetben megjelent a díván előtt, kezet csókolt a szultánnak: szabad volt. Szabadságáért igen nagy árat kellett fizetnie. ígéretét vették, hogy valamennyi török foglyát szabadon bocsátja, maga a váltságdíj harmincezer arany volt. Temérdek pénz. Az ország egy évi adója kitelt volna belőle. A szultántól ajándékba kapott gyönyörű paripán Bebek János Zsigmondhoz sietett Erdélybe, aki jótállt érte és őriztette, miközben a török is szemmel tartotta. Ferdinánd király meg alig várta, hogy katonáit küldhesse rá. Bebek szeretett volna minél előbb visszatérni a birtokaira. A fejedelem fölajánlotta neki, küldje el maga helyett két idősebb lányát. Bebek György levelet írt feleségének, aki megszervezte a lányok útját Erdélybe, ami azonban a vészterhes időkben nem volt csekély feladat. Az egyik legvitézebb kapitányt, Saffarits Pétert bízta meg a kísérőcsapat vezetésével, amely mindössze harminc bátor végvári vitézből állt. Gyors lábú paripákon, csak a legszükségesebb eszközökkel fölszerelkezve vágtak neki az útnak. A Bebek-lányok kezében szintén ott volt a szablya, nemhiába apjuk fiúmódra nevelte őket, nem ijedtek meg a saját árnyékuktól. Megindult a kis csapat Szendrő várából Erdély felé. Kémei útján hírét vette ennek Schwendi Lázár, a magyargyülölő német kapitány, aki lovas csapatot küldött utánuk avval a paranccsal, hogy a Bebek-lányokat mindenáron kerítsék kézre. A magyarok, a két hős amazonnal együtt halálmegvető bátorsággal küzdöttek. Saffaritsnak és az élve maradt tizennégy vitéznek sikerült a két leányt elmenekíteni Debrecenbe, a város akkor az erdélyi fejedelemséghez tartozott, környékén török csapatok portyáztak. A két Bebek-lány aztán Debrecenből Gyulafehérvárra, Erdélyország fővárosába ment, apjuk a fejedelem kegyelmébe ajánlotta őket, ő maga pedig vitézeivel rögvest hazaindult. Török lovasok kísérték. Ne feledjük, Bebek György kincsesbánya volt a török számára, hát vigyáztak is rá, mint a szemük világára. Amikor Schwendi hírét vette, hogy Bebek lányait nem sikerült elfogni, fölajánlotta Károly főhercegnek, hogy égettesse fel Bebek birtokait, romboltassa le várait. A barbár tervet a főherceg ellenezte. Amíg Bebek Erdélyben tartózkodott, Schwendi Lázár elfoglalta Szendrő várát. Bebekné, Patócsy Zsófia a szomszédos Szádvárba tette át székhelyét, ott várta a szeretett férjeura érkezését. Hanem a sors másként rendelte. Schwendi hatalmas sereggel körülzárta Szádvárt. A Felvidék német kapitánya álmában sem gondolta volna, hogy egy törékeny fehémép parancsnoksága alatt álló vár olyan nagy ellenállást tanúsít majd. Bizony könnyű győzelemre számított, csekély veszteségre. Tévedett. Szádvár völgyektől körülvett magas sziklatetőn áll, feljárata csak az egyik oldalon van, a többi oldal meredek, szinte megmászhatatlan. Schwendi felszólította Patócsy Zsófiát, hogy adja fel a várat. Ehelyett a hős lelkű asszony megszervezte a vár védelmét. A támadók hiába próbálkoztak a hagyományos ostrommal, semmire se mentek. Ekkor a támadók másféle harcmodorral próbálkoztak. A Szádvárral szemközti hegyről ágyútüz alá vették a várat. Ám az ágyútüzre ágyútüz felelt. Schwendinek ez a terve sem sikerült, ezért Új Hevesi Napló 15
