Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)

1999 / 6. szám - VERS, PRÓZA - Fecske Csaba: Az utolsó Bebek

aztán cselhez folyamodott: elzárta az ivóvizet, amit a várvédőknek a völgyből kellett felhordaniok. De még víz hiányában is napokig tartották magukat a várvédők abban a hiú reményben, hogy majd megérkezik Bebek György a felmentő sereg élén. De az egyre csak késlekedett, így Bebekné kénytelen volt Schwendivel alkudozásba bocsátkozni. A fővezér, akinek bizonyára imponált Patócsy Zsófia férfiakat megszégyenítő bátorsága és helytállása, szabad elvonulást ajánlott. Minden ingóságot, kincseket, lovakat és személyes felszerelést elvihettek a várvédők, csupán a hadi felszerelést kellett otthagyniok. Szekerekre rakták a várkápolna berendezéseit is, amit a többi értékkel együtt hosszú szekérkaraván vitt a német lovasságtól kísérve Torna várába.

Bebek György ekkor érkezett meg seregével Szádvár közelébe. Amikor megtudta, hogy a vár elesett, hőslelkű asszonya után sietett. Lányaikkal együtt Erdélyben telepedtek le. Ám Bebek György ott sem nyughatott. Több várat is visszafoglalt a németektől, mígnem 1567-ben visszaadta lelkét teremtőjének. Sírja a tomagörgői római katolikus templomban van, a sírkövön a család kettős keresztes címere. Bebek Györggyel kihalt a sok évszázados múltra visszatekintő Bebek-család férfiága. A családi kripta bejárata fölött megfordított ősi címer ezt jelképezi. Özvegyének és félárván maradt leányainak mostoha sors jutott osztályrészül. Az uralkodó Bebek minden vagyonát elkobozta, Bebekné éveken keresztül eredménytelenül próbálkozott visszaszerzésével, bizonygatván, hogy „én és leányaim semminek okai nem vagyunk, aztán az én hozományom is a lefoglalt javak között van.”

Patócsy Zsófia még Bécsbe is elzarándokolt az uralkodóhoz, de eredmény és ígéret nélkül kellett visszatérnie Erdélybe.

16

IX. évfolyam 6. szám - 1999 június