Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)

1999 / 6. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XIII.

rancsolták volna neki. A még derengő ég világosságában szépen kirajzolódott a hatalmas, egyedüli, közeledő vaddisznó robusztus fekete foltja. Arról fújt a szél. Lajos óvatosan for­dult feléje, s az ez idő alatt közelébe érkező gyanútlan disznót 20 méterről úgy lőtte fejbe, hogy az a lejtőn legurulva, közvetlenül mellé érkezett. Harminc perccel azután, hogy ő odaült. A 21 cm-es hibátlan agyarak gazdája zsigerelten 145 kg-ot nyomott. Az általam oly sokszor megcsodált, megsimogatott gyönyörű trófeát - Lajos bátyám csodakanjának óriási fogait, életének legnagyobb disznóját minden bizonnyal valami kiismerhetetlen, de kétségtelenül jó szándékú -, az igazi vadászt szerető erő jutalmaként kell elfogadni. Mert­hogy van ilyen. Ha nem is értjük, de tudjuk, hogy létezik. Az erdőt-mezőt, ösvényeket járó vadászlélek érzi ezt. Sőt, titokban számít is rá. *** Valami történhetett, mert az én disznóm közeledő lépteinek susogása már percek óta megszűnt. Belelehelek a levegőbe - nézem a szél irányát. Jó. Nem kaphatott szagot. Talán csak óvatoskodik, talán csak az a bizonyos biztonsági kivárás állította meg, amikor szinte kötelező ilyenkor, mielőtt a süni takarásból kilépne. Torkomban lüktet a szívem, hallom a dobogását, ahogyan gyorsan, nagyokat ver. A fegyver már a térdemen van, bal kézzel hangtalanul ráborítom a pléd ülés deszkáról leló­gó végét, és jobb kezem hüvelykujjával kipöccintem a biztosító gombot. Ez megvan. Most kiemelem a les deszkája fölé, vigyázva, nehogy odakoppanjon, majd bal kezem a puska és a deszka közt hagyva ráengedem az oldallapra. Beszorítom a sokpulóveres vállamhoz és belenézek a céltávcsőbe. A szóró szélén levő bokor foltjának kontúrjait jól látom. Tisztán elválik a hófödte, letaposott füvű tisztástól. Ott kell megjelennie a disznónak. Pillanatokon belül. Mély leve­gőt veszek, lassan kiengedem, s lazítok a jobb kezem puskanyakat görcsösen markoló szorí­tásán. Most elkezd nőni a bokor. Púpo- sodik az oldala. Óva­tosan, lassan, de fo­lyamatosan bújik ki mögüle a nagy sötét folt. A hatalmas testű disznó elválik a bokor­tól, kilép a szóróra. A céltávcső tüskéje végig az oldalán van. Megáll! Felkapja a fejét, figyel. A széles Csamó-völgyön ke­ményen vág végig a puska éles csattanása, ám legöregebb lakója ezt már nem hallotta. S ekkor nagy pelyhekben újra szállingózni kezdett a hó. 12 IX. évfolyam 6. szám - 1999 június

Next

/
Thumbnails
Contents