Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)

1999 / 6. szám - VERS, PRÓZA - Tusnády László versfordításai

Őibilla Sfileramo

^cM) fürö^ti % ctbőí

Fény füröszti az erdőt, zene zendül a fényben, suhanó mámor-ittas fehér ragyogásban árnyék-küllők kerengenék, csoda-glóriásan hang-szüremkedések, simogatás elárad, érzékek keverednek, szinek harapnak, marnak, az ajkak tágra nyílnak, világos zengés siklik az ámuló világba; a világ

fényes, ékes, remegéses zengés, fény füröszti az erdőt, zene zendül a fényben...

Csönd honol, és langymeleg

ebben a magányos szobában, amelyben várlak,

és itt van egy bíborszínű rózsa,

már fáradt, hervadásba bágyadt,

barna tekintetedre az is oly epekedve vár,

oly gyöngéd, csöndes ez az óra,

hogy egész lényem hallgatag ajánlat,

langymeleg a szemhéjadon, árnyék simogatása.

Tusnády László fordításai

Új Hevesi Napló

13