Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Homonnay Sándor: Monstranciák
két, de legértékesebb javukat, a becsületüket is. Látni, tapasztalni, hogy mennyi álmatlan éjszakát, gondot okozok az embereknek akár azért, hogy megszerezzenek, akár azért, hogy megőrizzenek. Egyszer aztán beletörődtem sorsomba s az eucharisztikus Király szívének melege átjár. Azóta értem Őt, áldom jóságát, köszönöm a nagyságot, melyet nekem szánt és meg is akarom tartani. S csak egyet irigyelek, hogy nincs lelkem, mellyel mindezt nagylelkű, szabad elhatározással tehetném, hogy nem tudok vele belsőleg összeforrni, csakis külsőleg karolhatom át, őrizhetem, dédelgethetem. Az élő, teljesen fejlett monstrancia beszél. Ugyanaz a beszéd az emberi szabadság nagy különbségével. Ő elfogadta Isten érthetetlen gondolatait. Simult akaratához. Ráállott ismeretlen útjaira. Ennek az útnak a végén a legtisztább szeretet himnusza csendül. Ez az igazi papi sors. Az élő, de még csak fejledező monstrancia beszél. Ugyanaz a beszéd azzal a különbséggel, hogy még nem jutott mondanivalója végére. Azért nem jutott mondanivalója végére, mert szabad elszánását még nem feszítette ki teljes elszánással. Ez a fejledező, de még teljesen ki nem fejlett monstrancia én vagyok. Föltámasztom lelkemben az erős igényt, hogy mielőbb egészen befejezett monstrancia legyek, akit Krisztus a legteljesebben a magáénak mondhat. szentségtartók 126* föltár Hogyha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad az építő. Hogyha az Úr nem őrzi a várost, őrzője hasztalan virraszt. Hiába keltek hajnal előtt, s feküsztök későn, hiába esztek verejtékes kenyeret: pihentében is megáldja az Úr, akit szeret. Új Hevesi Napló 41
