Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: „Hetedhét országon is túl…”
(Esiffárjj (üergelg 9? „pUieMféi országon ts túl _ Vaj on milyen messzire, s időben tőlünk távoli eseményekre találni szóbeli hagyományokban fennmaradt adatokat? Nézzünk néhány példát: Az angol kis óvodások körében ismert egy dal és játék. A gyerekek körben járnak, énekelnek, majd hirtelen mind leguggolnak. Az óvónéni kedves mosollyal biztatja őket: „Na, még egyszer!” -s újra indul az ének: Ring a ring óroses, A pocket full of posies A-tishow! A-lishow! We all fall down. Az A-tishow hangutánzó szó, akárcsak magyar megfelelője, a tüsszentést utánzó „hapci”. Nos, ez a gyermekdal így fordítható le: „Körbe-körbe rózsák, zsebben a bokréták. Hapci! Hapci! Tottyanj le! ” A régi mondóka eredete 1348-ig vezethető vissza. Azidőtájt 1348-1351 közt Európát egy szörnyű járvány dúlta, az ázsiai eredetű bubópestis. Ide is behurcolták, s a szigetország lakosainak mintegy 1/8-a esett a járvány áldozatául. A pusztító kór első jeleként a fertőzött betegeken egyszer csak nagy vörös foltok, lázrózsaszerü bőrelszíneződések mutatkoztak, amelyek elteijedtek. A szerencsétlenek köhögtek, hidegrázósan tüszköltek, bűzös fekhelyeken forogtak. A betegek közelébe is csak fodormenta csokrocskákkal mertek menni. A dalban a roses = rózsák, a fekélyes foltokat jelentik. A posies szó a zsebre dugható bokrétát takarja. Az A-tishow! A-tishow! a láz okozta hideglelésre fellépő tüsszentésre utal, s aztán a láztól kimerült betegek mind a földre zuhantak, mert meghaltak. Az aranyos mondókát szajkoló gyerekeknek sejtelmük sincs, hogy miről énekelnek.1 Bizonyára a magyar népdalkincsben is akad hasonló, amely megrázó s valaha nagy veszedelemre emlékeztető mondóka. 1974-ben gyűjtötték a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hernádiak községben azt az éneket, amelyben valami veszedelem fenyegeti szegény kis csiga-bigát, s a dal szerint gyorsan bújjon el a házába, hogy védelmet találjon: Csiga-biga, bújj el hamar, jönnek a tatárok. Tele velek erdő, mező, berek és az árok. Megfogják a szarvacskádat, a sós kútba tesznek. Ha kiabálsz, megtaposnak, és ki is nevetnek. Három kővel lenyomatnak, hat ökörrel kivontatnak. Bújj el csiga, bújj el. Hernádiak falu légvonalban mindössze 10-12 km távol van Muhi pusztától, ahol 1241. április 11-én Batu kán tatár csapatai tönkreverték a magyar sereget, majd a csatát követően szörnyű pusztítást okoztak a régi Magyarországnak. Több mint hét évszázad telt el már a tatárdúlás borzalmai után. Azidőben a megmaradt lakosság erdőkbe s nádasok között bujdosott, éhezett. Élelem híján megették a fagyökeret, a háncsból készült kenyeret, s ha kellett, a csigát is. Nem véletlen, hogy a gyerekdal nem csigahívogató, hanem csiga42 IX. évfolyam 5. szám - 1999 május
