Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)

1999 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Tüskés Tibor: Költészet és kegyelem

föl. Pál apostol Rómaiakhoz írott levelének öt versére, a keresztény remény bizonyosságá­nak a megfogalmazására hivatkozik, amikor verset ír a „teremtett végtelenség”, a „megváltott anyag” dicsőségéről. Egy másik „nagy” versében Pál apostol a Korintusiaknak írt első levelének hat - különböző helyről választott - versét fogalmazza át, és vonatkoztatja önmagára: azonosul az apostol gondolataival, s a levél hat versére hat, egyenként tizennégy soros versszakká bővíti. Például: „rabságod őre, lassankint belátod, / hogy magad helyett az egész világot / kell szeretned, s csak úgy lehetsz szabad.” Mintha arra készülne, hogy lírai versfüzérben kommentálja, elmélkedje végig Jézus életét (Prózai meditációt ír is majd Jézus életéről az evangéliumok alapján Zakeus a fügefán címmel). Költőként azonban Jézus életének csak egy-egy jelentős mozzanatát na­gyítja ki. Megidézi az Angyalt, aki „barlangszobája mélyén” köszönti Máriát, s megfogal­mazza Mária válaszát, aki már tudja, előre látja, hogy mit kell elviselnie: „Választottságom véghetetlen árát, / barlangszobám falán az eljövendő szenvedések árnyait, / keresztutam tizennégy állomását”. Fölmutatja a betlehemi istálló képét, „amely fölött már ott égett a Csillag”; a teljes azonosulással láttatja a Getszemáni kertben Jézus utolsó éjszakáját, halál- küzdelmét: „A te órád is eljön, mindannyiunk órája eljön egyszer. / A végső vérrel- verejtékezés”; látjuk a keresztutat járó és a keresztre feszített Jézust A hét utolsó napján, amikor még sötét volt, amikor „a világ éjbe borult, három egész órára, a hatodiktól a kilen­cedikig Nem könnyű ezeknek a verseknek a „titkát” megfejteni. A felületes szemlélő talán csak a történetet, a „novellát” látja bennük, evangéliumi helyek megverselését. Való­jában magas hőfokon izzó látomások, amelyekben a költő a szenvedő Jézussal azonosul, és a szenvedés vállalásáig, a szenvedés értelmének és szükségszerűségének fölismeréséig jut el. A szenvedés az, mondj, ami Jézussal közös áramkörbe kapcsol, a szenvedés vállalása megváltásunk kulcsa. (Folytatjuk) Határ Győző, felesége és Prágai Piroska a Városi Könyvtárban 38 IX. évfolyam 5. szám - 1999 május

Next

/
Thumbnails
Contents