Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 5. szám - VERS, PRÓZA - Gál Péter: Amerika (Útinapló)
A négy főirányt az istenek jelölték meg, ezeket keresztező útvonalak kötötték össze észak-déli és nyugat-keleti irányban. Ennek alapján tervezték a városokat, és eredetileg minden város négy részre volt felosztva. A mi nyelvünk is őrzi ennek eredetét, amikor városnegyedekről beszélünk. Világszerte minden nép Keletre, a felkelő Nap felé fordulva tájékozódik. Tudjuk: „Keletről jön a fény” és ma is „orientálódunk, ha tájékozódni akarunk valami felől. Említettem már Tenochtitlant, a valaha volt Mexico City-t. Egy maya kézirat hieroglifrajzán találjuk a város vázlatos rajzát. Többek között innen is tudjuk, hogy a város egy szigeten terült el, ismerjük beosztását, megtaláljuk a szokásos négy negyedes osztást, a falakkal körülvett város két főútját is lerajzolták. A mondabeli Atlantiszról mérnöki pontosságú leírást találunk Platón Timaiosz című munkájában. A kör alakú, csatornákkal körülvett, átlós utcájú város részletes leírása meglepően hasonlít a mexikák fővárosára. Cortez egy rajzot készített a spanyol király számára az akkor ismert Tenochtitlanról, a rajz hű mása Platón leírásának Atlantiszról. Erődök, az utcák sugarasan ágaznak szét belőlük s csatornák övezik, melyeken hidak vezetnek át, melyek egyúttal gátak és zsilipek. De talán nem is kell olyan messzire utazni az időben, ezeken a csatornákon ma is végighajózhatunk, a hely neve most Xochimilco. Hát igen. Ezek a csatornák az örökkévalóságnak készültek. ígértem, hogy beszélek még Atlantiszról s a világ különös helyeiről, melyek őrzik Atlantisz emlékét, legalább nevükben. Most csak annyit: az aztékok hazája Aztlan (sziget) ábrázolása a fennmaradt emlékeken, hieroglifákon: hegy, melyet falak, csatornák vesznek körül. I. Szeti fáraó sírjában egy papiruszdarabot találtak, mely egy Aaru nevű város leírását tartalmazza. Város, ércfal fogja körbe, melyet kapuk törnek át, a kapukhoz a világ minden tájáról utak vezetnek át a vizen. De a királyi városra több ezer kilométerre innen Afrikában is emlékeznek. A jorubák mondája szerint a város falait arany borította és egykor a tengerbe süllyedt. A város kör alakú volt, lehet, ennek emlékét őrzik a kőkörök, melynek eredetét, jelentését ma sem ismeri senki. Az előbb említett, a várost ábrázoló hiegrolifát megtaláljuk a Kongó-vidék négereinek homlokára tetoválva, ez persze lehet véletlen egybeesés, de ezt viselik azok az agyaglárvák is, melyek a híres aranyszállítmányokkal érkeztek Jorubaföldről a jaffai kikötőbe Salamon királynak. Lehet, ez volt a beavatottak jele, a Tudás megtestesülése. Az olmékok Keletről bevándorolt népnek tartották magukat (emlékszel a néger fejekre?) Új-Mexikóban a dakota és iowa törzsek között él egy hagyomány, mely szerint valaha minden indián törzs egy Keleten fekvő szigeten lakott. A brazíliai guaranik úgy tudják, hogy egykor Keletről jöttek, hazájukbó katasztrófa űzte el őket s még fővárosukra is „emlékeztek”, a ragyogó háztetők városára (Lásd ismét Platón: az oreikalkhosszal fedett, aranykapus város leírása). * A mítoszok válaszolnak ezekre a kérdésekre. Ha a mítosz valódi, az életet zárja magába, a történelem egy elfelejtett szegmensét. A mítosz lehet maga a végzet Új Hevesi Napló 19
