Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 5. szám - VERS, PRÓZA - Gál Péter: Amerika (Útinapló)
(Szophoklész), történelemmagyarázat (Hegel), a lélek feneketlen kútjai megismerésének eszköze (Freud, Jung), jelkép, kultúrtörténet, de bármi is legyen, mindenképpen egy: kapu, amelyen átlépve a múltba jutunk, vissza a születés időtlen pillanatába. A mítosz maga az emlékezés, létünk szerteágazó gyökereinek bonyolult hálózata, a valóság titkosírással rótt sorai, melyeket le kell fordítanunk, ez megmaradásunk feltétele. Nincs tanú, kortárs, de ott van elrejtve maga a valóság, hiszen „egy közöttünk ott volt”. A mítoszok egyes elemei felbukkannak a különféle népek kultúrájában, megdöbbentő azonosságokat fedezhetünk fel bennünk s bármiről is szólnak, a lényegük mindig egy: a valóság. Egy nagyhatású, milliókat megmozgató, milliókra hatással lévő történelmi esemény, katasztrófa, cselekmény, megrendítő élmény, amely olyan mélyen szántott valamely nép tudatába, emlékezetébe, hogy nem tud szabadulni tőle azóta sem. A rege, a monda tehát maga az élet. Nemcsak emlékezésre kényszerít, hanem ennél többet kíván: ünnepet alapít, megemlékezést követel, rítust, ereklyéket őriz. Olyan élő, olyan eleven, hogy egész apparátust igényel és még akkor is igaz, ha hamis. Paradoxon? Cusanus óta nincs paradoxon. Ha nem is igaz Attila koporsója, Árpád kardja, e héroszok történelmi jelentőségét minden másnál jobban igazolja, mert azt mutatja, hogy nagyságuk, tetteik ma sem múltak el. Ha nem is igaz Rákóczi minden fája, Jézus keresztjének minden szilánkja, de mégis mutat valamit. Azt, hogy ezeknek az embereknek a szelleme mindenütt kihajtott, megfogant és lombosodik ma is. A monda tehát nem mese, hanem egy esemény végleges hitelesítése és igazolása. 20 IX. évfolyam 5. szám - 1999 május