Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 5. szám - VERS, PRÓZA - Gál Péter: Amerika (Útinapló)
genocídiumok folytak ezeken a tájakon, micsoda értékeket semmisítettek meg elvakult, bigott emberek), azonban tárgyi értékűek, támadhatatlanok. Tudjuk, hogy az egykori hajózó, kereskedő nép Fönícia ereje gyarmatvárosaiban rejlett, mely lerakatok gazdaságossá tették számukra a kereskedést. A világ minden táján alapítottak fiókokat, lerakatokat, kikötőket. Diodorosz írja, hogy Nagy Sándor parancsot adott Ptolemaiosznak, foglalja el a Gibraltáron túli fíliálékat. Hogy mi történt, meddig jutottak el, hol voltak ezek a filiálék, nem tudjuk. 1833- ban viszont Montevideo mellett egy sírboltot találtak, melyben kardok, sisakok hevertek és egy amfora. Az egyik kardra emberarc volt vésve, melyben egy régész-pap Nagy Sándor arc- élére ismert, a sisakon lévő jelenet pedig azt ábrázolta, amint Akhillész Hektor tetemét vonszolja Trója körül. Ez persze lehet belemagyarázás. De mit kezdjünk az ott talált töredékes felirattal, mely szerint: „Alexandras, Philippos fia, Makedonia királya a 113 olimpiád idejében...”? Lehet, nem a sereg egyik katonája van eltemetve ott, csak egy „turista”, eltévedt hajós. De hát ő legalább ott járt!! Rio de Janeirótól nem messze, ékírással rótt feliratot fedeztek fel egy magas, megközelíthetetlen sziklacsúcson. A „betűk” cca 3 méter magasak, messziről is kivehetők. A felirat: „Badesir, a föníciai Türosból...” Tény: Badesir i.e. 850 körül uralkodott, Fönícia királya volt. Nem kevés dél-amerikai feliratról tudunk, melyek egy része még megfejthetetlen, egy részük azonban szinte bizonyosan föníciai eredetű. Parahyba államban kolosszális szobor töredékét találták egy erődítmény romjaiban, a bennszülöttek „Sumé”-nak nevezik, ez persze lehet véletlen egybeesés. De az már nem lehet véletlen, hogy Mexikó területén nem egy olyan olmék szobrot találtak, amely kifejezetten negroid vonásokat hordoz, mégpedig mindegyik szobor ugyanarról az emberről készülhetett, mert műiden egyes apró kis részletében hihetetlen hasonlóságokat mutat. Nem is beszélve a japán és kínai vonásokat őrző szobrokról, melyek némelyike lótuszülésben ül, és egy mexikói népcsoporttól, akiknek már-már elfeledett nyelve megdöbbentően hasonlít a kínaira. Mindezt alátámasztani látszik a Popol Vuh, a maya biblia, mely szerint az első emberek Keleten éltek a Paradicsomban, fehérek és feketék voltak, stb. Kínai feljegyzések szólnak arról, hogy kereskedőhajók közlekedtek Ázsia és Fu Szang (Amerika) között. Hűi Sen kabuli szerzetes i.u. 500 körül buddhista vallásra próbálta téríteni a bennszülötteket. Humboldt ezt írja: „Történeti tény, hogy... boncok... járták a keleti tengert...Meglepődik az ember, midőn a XV. század végén egy olyan világban, melyet újnak neveznek, megtalálja ezeket az antik intézményeket, ezeket a vallási eszméket és ezeket az építészeti formákat, amelyek Ázsiába, a kultúra idejének hajnalába látszanak visszavezetni... ” Olyan relikviákat találtak, melyek amerikai eredetét senki sem hiszi el. Szobrokat elefántfejjel (Amerikában soha nem éltek elefántok), indiai stílusú épületeket és szobrokat, stb. Szakemberek boncolták az egyiptomi múmiákat, dohány és kábítószer-maradványokat találtak bennük. Hogyan? Mi módon? Mindkettő az amerikai földrész terméke. 18 IX. évfolyam 5. szám - 1999 május
