Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 5. szám - VERS, PRÓZA - Gál Péter: Amerika (Útinapló)
esőerdők mély illatát és az emlék, mely a halott napokban ugrásra készen lapult, egyetlen halálos csapással leterített. Mi is olyanok vagyunk, mint ez a tisztás. Nem vagyok egészen biztos a létezésünkben. Létezni csak akkor tudunk, ha maradandó és stabil valóság vagy legalább megvalósulásra váró álmok vannak körülöttünk. Az élet csak egy lehetőség, hogy megtaláljuk az utat, amely elvezet a sorsunkhoz, Egy kérdésre keresem a választ, mely nem hagy nyugodni: ha bizonyos szokások, műveltség, stílus földgolyószerte elterjedtek (mert akkor még tudták, hogy a föld gömbölyű, csak mi már elfelejtettük), mikor és hogyan érintkeztek egymással a földgolyó népei? Hogyan végeztek agyműtéteket Egyiptomban és Peruban? Ki tanította meg az első sebészeket? Honnan ismerték az anatómiát? Honnan a közös építészeti stílus egymástól időben és térben mérhetetlen messzire lévő kultúrákban? - és legföként: honnan a mondák azonossága? Mik ezek a különös találkozások? Véletlenek-e a névazonosságok? Példa? A germánok főistene Wodan és Odin. A chiapasi indiánok két őskirálya Votan és Ódon. Véletlen az, hogy a kifejezés módja és formája, tehát az eszme ábrázolása szinte, vagy teljesen azonos? A szárnyas napkorong, a bikaisten és főként a kígyó mint jelkép; Egyiptomban, a mayáknál, a kínaiaknál, Babilonban, a keresztény bibliában mindig és mindenütt a kígyó. És az építészet! A perui trapéz alakú ajtók és ablakok, a templompilon - csak Egyiptomban láthattunk hasonlót. A ferde síkú külső fal és a függőleges belső falazás ugyanaz Egyiptomban és a perui felföldön. És a balzsamozás! Az egyiptomi és perui múmiák szinte egyformák, ugyanott vannak a bevágások, ahol a belső szerveket eltávolítják, ugyanaz volt a tartósító módszer. Hogyan lehet az, hogy sok istent, félistent, héroszt - eltérő civilizációkban és történelmi időben - a legenda szerint, csecsemőkorában nőstényállat táplált? Mi az eredete annak a mondának, hogy sok istent, félistent, héroszt, egyszóval a mítosz hősét születése után „kitesznek”? A zsidóknál Mózest, Indiában Rámát, a babiloni Sarukkint, a hellén Oidipuszt, a római Romulust és Remust. Folytassam? Mereskovszkij írja: „Két képmásolat ugyanazon a könyvlapon. Az ómexikói isten Quetzalcoatl (tollas kígyó, lám, megint a kígyó) egy azték kéziratról és az ógörög Atlasz a nápolyi múzeumból. Csak egy pillantást kell vetnünk rájuk, s meggyőződünk, hogy a két kép egy s ugyanazon isten ábrázolása, mint egy arc két tükörben. Atlasz térdre ereszkedett, Quetzalcoatl hasonlóképpen, amaz felemeli a kezeit, ez szintén... az aztékok mind beretváltak vagy csupaszok, Quetzalcoatl mégis éppúgy szakállas, mint Atlasz. ” De hol van az origó? A kezdetek kezdetén trónoló ősmester, a Tanító? A mi ismert történelmünket megelőző korban nem volt közlekedés (a mai fogalmak szerint), amely az óceánok két partja között véghez vihette volna azt a műveltségcserét, amelynek térképe mégis tényként áll szemünk előtt, akár a híres és rejtélyes Piri Reis- féle térkép. Egyáltalán minden kezdet hiányzik! De hát minden kezdetnek van kezdete. Valóban nincs új a Nap alatt, ahogyan rabbi Akiba mondja, „mélységes mély a múltnak kútja” s minden volt már, minden csak ráépül 16 IX. évfolyam 5. szám - 1999 május
