Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 5. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XII.
Pista és Bálint a Bükkzsérc feletti "hetes" területen reggeli cserkészetre indult. Amolyan napsütéses, hóillatú téli délelőtt volt. A Csohány-tetői szóró szélén megvizsgálták a nyomokat. Szervas, tarvad, süldők, őz. Hoppá! Egyedüli nagy disznó nyomaira akadtak. A szórótól vagy 15 m sugarú körben átnyomozták az előző este hullott, most szikrázóan patyolat havat. Nem jelentett nekik gondot megtalálni a nagylábú kan be- és kiváltó nyomait. A távozó disznó csapáján elindultak lefelé a hegy oldalán, követve a réteg vonal mentén futó vadváltót. Tudták jól, komoly séta áll előttük, suttogva tehát még nyugodtan tárgyalhattak, találgathattak a nyom gazdájának méreteiről. Sokat tapasztalt, rendkívüli szenvedély hajtotta, kiváló két vadász volt mindkettő. Pista elejtett disznóinak száma meghaladja a kettőszázat, a trófeatalpakon, falon elhelyezett agyarak mennyisége csaknem hatvan. Jó néhány van 20 cm fölötti. Bálint az ő tanítványa, akit büszkén vállal, mert Bálint ott topog mestere nyomában. Természetesen a több mint egy évtized előny behozhatatlan élmények és trófeák vonatkozásában is. Lassan, megfontoltan lépkednek, hozzászoktak ahhoz, hogy ezen a nehéz terepen cserkeljenek. Mély völgyek, melyeknek aljában az évszázadok, évezredek alatt bevágódott patakok hallgatnak most ajég és hó alatt, és lekopott fennsíkok, széles, lapos tetők váltják egymást. Itt-ott sziklák, szakadékos meredekek és nagyon öreg faállomány. Tölgy, cser, ligetes csoportokban. Vén, göcsörtös gyümölcsfák, vadkörte, gesztenye, szilva, cseresznye. Vadregényesen szép, változatos terület. Az izgalmas rajzolatú, ágas-bogas öreg fákon most a finom fehér hószövevény alatt különösen megkapóak az érett, mézsárga fagyöngyfoltok. A disznó határozott irányt tartva, lassan ereszkedett be a völgybe, majd a patakparton folytatta útját. Nyomainak nagysága és lépéseinek távolsága egyre jobban tüzelte a két vadász szenvedélyét. Követői kiválóan ismerték területüket, s tudták, hogy az elkanyarodó völgy végében egy igen sűrű vágás kezdődik. Fél óra telt el, mire a kis patakocska forrásához értek. Az utolsó tíz méter már messziről feketéllett, mert itt nem volt befagyva a víz. A disznó is tétovázott itt. Talán nosztalgiával gondolt a melegebb napok kellemes dagonyázásaira. Megállt, fordult erre-arra, nyomai a mozdulataival kísért töprengéseit tisztán megmutatták. Azután indult tovább felfelé a forrás fölötti sűrű irányába. Bálinték szintén, de már néma csendben, minden lépést meggondoló óvatossággal. Jól tudták, néhány tíz méteren belül a disznó eléri a sűrű szélét és itt már keresi a pihenőhelyet az eddigi határozott irány elbizonytalanodik, az álmos jószág a legkedvezőbb helyet figyeli, ahol nyugodtan aludhat. Ám érdekes módon elhaladt a vágás végén, s még mindig kapaszkodott felfelé. Lépésinek hossza ugyanaz maradt, s nyoma sem volt a kisebb- nagyobb kitérőnek, helykeresésnek. Fölért a tetőre. Kikapaszkodtak Pistáék is, szaporán kapkodva a levegőt, mert a meredek oldal igencsak megdolgoztatta őket. Megálltak, s miközben néhány másodpercet pihentek, körbetávcsöveztek. Itt fönn melegen sütött a nap, néhány fokkal kellemesebb volt a levegő is, mint az árnyékos mély, hideg völgyben. Ritkán, szétszórtan, szélverte koronájukat földig lógató tölgyfamatuzsálemek díszítették a nagy tisztást. Egy kisebb horpadás túloldalán különösen vastag gyökerű, tömzsi törzsű, öreg fa kapaszkodott. Már jóval túlszaladt rajta a távcsöves tekintet, amikor a tudatalattit megcsiklandozta valami halvány sejtelem. Már visszafelé indult a mozdulat, amikor gondolattá fogalmazódott az iménti ösztönös cselekedet. Mert volt ott valami. Valami, ami nem teljesen olyan, Új Hevesi Napló 9
