Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)

1999 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: Aki kétszer halt meg

tott, miszerint ily derék feleséget bírván nem köllene neki más asszonyokat szemügyre venni, nejének nemcsak 50 arannyal telt erszényt adott, hanem udvari hintón vitette őket szállásukra.”

Hanem úgy látszik, a fölséges császárné is rajta felejtette szemét a daliás művészen, aki díszruhájában olyan volt, mint egy tábornok, arannyal kihányt piros dolmányában, búzakék nadrágjában. Bizony megesett, hogy a bécsi szépasszonyok is „kiválólag legeltették rajta szemöket”.

De nézzünk utána, mit keresett Egerben Bihari János?

Ferenc császár még holtában is annyira félt Napóleontól, hogy nem szűnt meg rendeletileg újoncokat követelni a vármegyéktől. A vármegyék, közöttük Heves is, megtagadták az újoncszállítást, mondván, hogy vége a háborúnak. Különben hajlandók volnának akár három évre is állítani újoncot, ha magyar volna a vezénylet nyelve és magyar tisztek volnának a vezénylők. Egyébiránt katonai ügyekben az országgyűlés illetékes dönteni, nem a király. Ferenc császár erre azt válaszolta, hogy de nagyra vannak a megyei urak a magyar nyelvvel, mikor még a megyegyűlések jegyzőkönyveit is deákul írják. Nosza, el- szégyellte magát a tekintetes és nemes vármegye és elrendelte, hogy ezentúl magyarul kell írni a jegyzőkönyveket.

Ferenc őfelsége ugyancsak az országgyűlés megkérdezése nélkül felduzzasztottá a bankópénzeket, mivel sokba került a háború. A bankót később le kellett értékelni, aminek nagy drágaság lett a vége. Példaként említik egykorú tudósítók, hogy egy lúd két forintba került és egy sódarért elkértek egy forintot is.

Azután azt is elrendelte a császár, hogy a megyei tisztújításkor fejenként szavazzon a nemesség, holott eddig közfelkiáltással választotta meg tisztviselőit. A megye tiltakozásul 1814-től tíz évig nem tartott tisztújítást. A király válasza az volt, hogy Fischer érsek halála után nem nevezett ki érseket (aki egyúttal a megye mindenkori főispánja volt), hanem adminisztrátorra bízta a megye megpuhítását. Almásy József adminisztrátornak annyit sikerült elérni, hogy a megye belegyezett a fejenként való szavazásba és 1824. november 29-én megtartották a tisztújítást.

Két párt alakult, egyik a hivatalos kormány pártja, ennek jelöltje Halasy Károly volt az alispáni székre, a másik, a nemzeti párt, Gosztonyi Pált jelölte. Persze, a többi tisztségekre is megvoltak a pártok jelöltjei.

Ehhez a választáshoz kellett Bihari János.

Mert ilyen tömeget még nem látott az egri megyeháza. Több mint háromezer nemes gyűlt össze, ezeket akarta megnyerni a nemzeti párt. És nem számított rosszul. Mert hiába korteskedett az Oroszlán szállóban (ma a munkásőrség székháza) a Halasy párt, amikor a Szarvas fogadóban Bihari János húzta Gosztonyi Pál nótáit, meg a Rákóczi nótáját, meg a Hatvágás verbunkost.

Négy napig tartott a szavazás, mégpedig „golyóbissal”. A nagy ládákat rekeszekre osztották, a rekeszeken felül egy lyuk, mellette a jelölt neve. Oda dobták a golyóbist. Leadtak 2993 szavazatot, abból Gosztonyi Pál 2275 voksot kapott. Győzött a nemzeti párt, győzött Bihari János.

Arannyal, ezüsttel, bankóval megrakodva tért haza Bihari, s a hatvani országút örökös rokkanttá tette őt, hiába próbáltak segíteni a legjobb pesti és bécsi orvosok. Még ha a jobb karja tört volna el, amelyik a vonót húzza! De a bal tört el, s szinte megmerevedtek azok az ujjak, amelyek boszorkányosán tudtak táncolni a hegedű nyakán, hogy hasonlóvá lettek a hangok a madarak trilláihoz, vagy ha szelíden rátette a húrokra, áttetsző üveghan32

IX. évfolyam 1. szám - 1999 január