Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)

1999 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: Aki kétszer halt meg

gok szálltak fel a bámuló levegőbe. Ezek után olykor sokáig ült odahaza az esteli sötétben és törölgetté könnyeit, amelyek dermedt kezére hulltak, szíve és holtig tartó bánat abban. Elérte őt a legkeservesebb sors, be kellett állnia a saját bandájába - kontrásnak.

Napról-napra szegényebben élt. Egyszer ugyan megtörtént vele, hogy a mulató urak beborították nagy bankókkal a beteg karját, dehát ez csak egyszer volt.

1827-ben halt meg a Két nyúl utcai házában. Másodszor halt meg, mert aki a szegényes koporsóban nyugodott, az már csak egy fáradt, öreg kontrás volt a Sárközi Jóska bandájában. Abban az esztendőben halt meg, amikor Beethoven is elköltözött az élők sorából. Talán ő kísérte hegedűjével, hegedűjén boszorkányosán táncoló ujjaival Beethoven urat a halhatatlanság fénylő csillagai közé.

Ennyi mindent tud mondani akár csak egy országút is ebben a megyében.

Új Hevesi Napló

33