Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: Aki kétszer halt meg
jfipor Slemér A kocsis alig látott az aprószemű sűrű hóesésben. Ilyenkor a hó egybeteríti az utat a tájjal s ha éjszaka esett, másnap keresheti, aki először jár arra. 1824-ben még telefonpóznák sem mutattak irányt, csak néhol, véletlenül egy-két fa, amiről gondolni lehetett, hogy az út mentén ágaskodik. Gyöngyös és Hatvan között haladt a gyorsposta kocsija, az öreg egri delizsánsz, amikor valamiféle förgeteg szembecsapta a kocsist, lovakat, szinte belevakult mindenki és egy pillanat múlva felborult a kocsi. Veszedelmes dolog ez. Kő lapul a hó alatt, horzsol a forgó kerék, üt a tengely vége, hiába a bunda a késő őszi hidegben, törik a csont. A kocsis alig tudta felnyalábolni azt a nagy, busafejű utast, aki jajgatva hevert a kocsi oldalán. Mi baj, prímás uram? A karom! Eltört a karom! Bizony, ez történt: Bihari János az egri vármegyei tisztújításról Pest-Budára hazatérőben eltörte a karját. Ha valaki pontosan tudná, hol történt a baleset, oszlopot állíthatna oda s felvéset- hetné rá: Itt halt meg Bihari János, a hegedű művésze. Mert Bihari János még három esztendeig élt testi mivoltában, de már nem volt művész többé. Ki volt Bihari János? Cigány - zseni, virtuóz, ördög hegedűse. 1769-ben született a Pozsony megyei Nagy-Abony községben. Édesapja szintén cigányzenész volt, így Bihari jóformán hegedűvel született. Harmincéves elmúlt, amikor Pestre költözött, s rövid idő alatt nemcsak az ország, hanem Európa legismertebb művészprímása lett. A múlt század a nagy hegedűsök százada volt. Lavotta és Csermák százada, s őt, Biharit úgy emlegették, mint a virtuózhármas egyik tagját. Fölöttük ragyogott szinte elérhetetlen magasságban Paganini. Bihari nem ismerte a hangjegyeket, de bámulatos utánzóképességgel sajátította el a húr és vonó bűvészmutatványait. Bandájának öt tagja volt, a cimbalmosokon kívül négy vonós. Velük járt a szomszéd országokba, főleg Bécsbe, ahol a legfényesebb ünnepségek ünnepeltjeként hordozta azt a sajátos magyar muzsikát, amelyet ő, Lavotta és Csermák alkotott. Néhány művének kottája is Bécsben jelent meg. Életrajzírói szerint „ama legmagasabb kegyben is részesült, hogy bandájával a fölséges császári udvar előtt játszhatott”. De játszott a zene nagy fejedelme, Beethoven előtt is, aki nagy figyelemmel és elismeréssel hallgatta őt. Ugyancsak életrajzírója, Mátray Gábor említi, hogy „kiválólag szerette a szépnemet és igen örömest társalgóit velük. Minthogy mindenütt szívesen látták, gyakran bátorságot vön magának a műveltebb osztálybeli szépnemmel bizalmasabb hangon enyelegni”. Egy alkalommal „1814-ben egyik hangversenyen a fölséges császárné, Mária Ludovika különös figyelemmel kísérvén viseletét, észrevette, hogy Bihari folytonosan a jelen volt fejedelemnők egyikén, ki neki különösen tetszett, legelteté szemeit. Hangverseny után megkérdező őt, van-e neki felesége. Bihari nemcsak igenlőleg felelt, hanem egyszersmind jelenté, hogy nejét magával hozá Bécsbe. Erre a császárnő meghagyá, hogy nejét azonnal magával hozza el s mutassa be. Bihari tüstént futott s feleségét csinos magyar öltözeben mutatá be a császárnénak. A császárné leereszkedő nyájassággal fogadván, megdicsérő, hogy férjének ilyen hű utazó társa s miután Biharinak enyelgőleg értésére adni méltóztaÚj Hevesi Napló 31
