Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)

1999 / 4. szám - SZÍNHÁZ, ZENE - Példázat az alakoskodás kiskátéjához

szerint) meghozták a várt hatást. A darab rendezőjének, Beke Sándornak sikerült a legjobb erőket összpontosítania. A hatás egyszerre sokkoló és - mivel vígjátékról van szó - felsza­badító is. Kíméletlen tükröt tart alakoskodó mindnyájunk, alakoskodó huszadik századunk elé, s még azt is megbocsátjuk, hogy a szerelmesek vonzalmának természetéről keveset tudtunk meg. Hogy Cléante és Marianna, Eliz és Valér mennyire szeretik egymást, az elő­adás szerint talán nem is fontos, a lényeg, hogy végül a képmutatások és átvágások sorozata által, s egy kis szerencsével boldogok lesznek. Hiszen a színen megjelenik a tárgyilagos Anzelm úr, aki házasodni akar ugyan, de jövendőbelijét készséggel átadja időközben meg­talált fiának, Valémak. A rendőrbiztos pedig (Pálfy Zoltán), aki vehemensen próbálta el­lopni a ládika tartalmát, az események sodrában elbóbiskol. Ilyenfajta szemlélődő a két szolga (Lisztóczky Péter, Rácz János), a cseléd {Vált Zita), s legfőképp a csendőrbiztos írnoka - aki míg a csodás eseményekre és rejtélyes ármánykodásokra fény derül -, békésen kolbászt eszik a sarokban. Mindeközben a szerelmesek egymásra találnak. Anzelm úr fel­ismeri elveszettnek hitt fiát, Valért, Marianna ráismer halottnak hitt atyjára és bátyjára, s Harpagon is megbékül, noha meglopták, s megbocsát Cléante-nak. írnokunk eközben fala­tozik tovább. Elvégre ebben a világban az a biztos, ami a miénk. Részlet a Fösvény előadásából A képen Baranyi Péter és Blaskó Balázs látható Fotó: Majoros Tamás 70 IX. évfolyam 4. szám - 1999 április

Next

/
Thumbnails
Contents