Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: Károlyi Mihály és Heves megye kapcsolata
Móricz Zsigmond zsigereiben érezte a paraszti nyomorúságot, s magával ragadta a pillanat forrósága, amikor így írt a nevezetes eseményről: ,Az első földhöz juttatott, a hadirokkant Antal János, mikor kezet fogott Károlyi Mihállyal, belépett a szabad emberiség közösségébe... De Károlyi is akkor lett szabad ember, amikor kezet fogott a szegény nyomorék Antal Jánossal. Mert hiába volt ő eddig annyi ezer holdnak az ura - csak akkor lett szabad ember, amikor maga körül minden embert felszabadított. ” A valósághoz tartozik, hogy a földosztás elkésett, és már senkit sem elégített ki. Károlyi igyekezett egyeztetni az eltérő érdekeket, megváltást adni, meghagyni a föld egy darabját a régi tulajdonosnak, ugyanakkor előkészíteni az új gazdák útját az összefogáshoz: „a többtermelés sikere a szövetkezéstől függ, és ezért szövetkezeti alapon való együttműködésre hívom fel az ország kisbirtokosait” - mondta kápolnai beszédében. Hat év múlva Károlyi így ítélte meg a földosztást: „ Bár az októberi népköztársaságnak az agrárkérdés képezte a gerinc-problémáját, be kell ösmernem, hogy az a néptörvény, amely a földreformról szól - sajnos -, magán viselte a kompromisszum jellegét, amely az októberi kormány összetételének volt az eredménye. Sem nem tudtuk elég gyorsan - sem nem tudtuk elég bátran ezt a kérdést megoldani. Ha az októberi népköztársaság kormányában több forradalmi lendület van, ezt a kérdést minden bizonnyal jó pár hónappal előbb dűlőre hozta volna és a törvény betűjét jobban áthatotta volna Dózsa, Táncsics és Petőfi szelleme. Hogy késtünk és haboztunk, az volt bukásunk egyik fő oka. ” Károlyi Mihály az 1910-es évektől azért támogatta a kisgazdák pártalapítási kísérletét, mert látta, hogy a birtokos parasztság politikailag érett a saját párt alapítására, s a földosztással a birtokos parasztság számát kívánta gyarapítani, soraikat erősíteni. Az utókor ítéletében a Károlyi-féle földosztás hibájául róják fel, hogy nem sikerült megvalósítani, s elmaradt a folytatása a földfoglaló mozgalom ellenére. Tény a földosztást elkezdték, de a Sors kevés időt hagyott a kormányzásra - jól látta Károlyi, mint azt is, hogy a földosztással kívánt a polgári Magyarországon társadalmi támogatottságot szerezni, tömegbázist teremteni. Nem véletlen, hogy földet osztott a tanácsállam, majd a forradalmak utáni konzervatív hatalmi struktúra. A Tanácsköztársaság idején újabb földtörvény készült. Viszont azzal, hogy a 100 kh-on felüli birtokokon mezőgazdasági termelőszövetkezetek létrehozatalát szorgalmazta, erőltette, ezzel széles paraszti tömegek támogatását vesztette el. Károlyiék 1,2 millió kh-at kívántak a földreform során kiosztani. A tanácshatalom 5,6 millió kh földet szocializált, vagyis államosított. Az 1920-as földreform, amelyet Rubinek Gyula nagybirtokos készített elő, s Nagyatádi Szabó István terjesztett a parlament elé, az ország művelhető földterületének 8 %-át osztotta szét, azaz 16,6 millió kh-ból mindössze 1,3 milliót. Ebből különböző célokra csendőrség, vitézi telek, stb. 400.000 kh-t vettek igénybe, s a megmaradtat osztották ki az 1,4 - 1,8 millió igénylő között. Ily módon amiből fő számára, több mint 42.500 törpe- és kisbirtok létesült, valamint közel 260.000 házhelyet osztottak szét. Végső soron sem a nagybirtok nem szűnt meg, sem nem hoztak létre új életképes gazdaságokat. Az 1945-ös földreform mindezek között a legkiterjedtebb és legdemokratikusabb. Gyökeres változást hozott, s ez jelent a nagybirtok teljes felszámolását, mert felosztottak minden 1000 kh feletti gazdaságot, az azon aluli tulajdonosok csak 100 kh-t tarthattak meg. Felosztásra került 6,5 millió kh, az ország területének 1/3-a, s ebből 400.000 új egyéni gazdaságot teremtettek, továbbá kb. 250.000 kistulajdonos gazdaságát kiegészítették. Az 1945-ös földreform pozitívumait a politika kétarcúsága, az 1947-es fordulat után, az erőltetett téeszesítéssel nagyban beárnyékolta. Új Hevesi Napló 45
