Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: Károlyi Mihály és Heves megye kapcsolata
virradóra) leégett a parádi fürdőépület, a kazánházban ismeretlen okból keletkezett tűztől. Kéri Pál, aki az eljövendő változások vezetőjét látta Károlyiban, érezhette Károlyi visszás helyzetét, a hatalmas latifundiumot, amely elválasztja történelmi szerepétől, s látva a leégett fürdőt, azt javasolta, mondjon le az örökölt birtokról. Károlyi megérezte a gesztus nagyságát, de nem vállalta, mert nem volt rá törvényes lehetősége sem. Erre a lépésre azután szánta el magát, miután Károlyi József 1919 február elején a székesfehérvári megyegyűlésen nyílt támadást intézett ellene. Kunfi Zsigmond a minisztertanács 1919. február 4-i ülésén erre azt javasolta, hogy kezdjék a földosztást Károlyi József birtokán. Egyszerre példát akart statuálni és megmutatni, Károlyi Mihálynak fontosabb a forradalom, mint a testvéri hovatartozás. Károlyi Mihály viszont többet akart demonstrálni, mert politikai moralitása erősebb volt a politikai taktikánál, mikor erre azt válaszolta: „ Tegyék meg nekem azt a szívességet - kérte a minisztertanácsot -, hogy elsőként az én birtokomat osszák fel” s így folytatta: „Nem tudhatjuk, mennyi időt engedélyez a Sors nekünk a kormányzásra. Nem szeretném, ha az én birtokom felosztatlanul maradna. ” Károlyi Mihály emlékezetes földosztását a kézikönyvek mindenütt a kápolnai földosztással azonosítják. Talán azért, mert itt került sor a földosztó ünnepségre, itt állt a földosztó.halom, s mivel ma is itt található a földosztás emlékműve. A földosztás tényleges helyszíne Nagyúton volt, amely csak 1946-ban lett önálló település, addig mint Kál község pusztája szerepelt. Azt, hogy a választás miért Nagyútra esett, talán nem a véletlen müve. 1914 július derekán - éppen itt, a nagyúti pusztán, a Károlyi uradalomban 9 cseléd sztrájkba lépett, mert a nekik járó komenciós 9 hold földet, az uradalom a legrosszabb földekből jelölte ki, miután a szerződésben a cselédek az uradalom tetszésére bízták a földek kijelölését. Talán még élt Károlyi emlékezetében e megmozdulás emléke, s a nagyútiak régi sérelmét kívánta jóvátenni azzal a gesztussal, hogy a tényleges határkiosztás első helyszínét itt jelölte ki. Ezután 1919. február 23-án sor került a történelmi jelentőségű eseményre, amikor a Kál határaihoz tartozó nagyúti pusztán Károlyi Mihály megkezdte a 38 000 kh. kiterjedésű hitbizomány felosztását. E napon a Berinkey-kormány miniszterei, szociáldemokraták, radikálisok és Károlyi-pártiak utaztak együtt különvonaton. A vendégek a káli állomástól szakadó esőben, lőcsös szekereken érkeztek meg a kápolnai honvédemlékhez. Károlyi Mihály egy káli ember, Rajki Mihály szekerét választotta. Az ünnepségre sok ezren érkeztek a környék falvaiból. Nemigen hitte a falu népe a földosztást, azért is volt kíváncsi. A kápolnai 1848-as emlékmű közelében emelték azt a dombocskát, amelybe a Károlyi-féle debrő-parádi uradalomból és máshonnan hordták a földet. Egymást követték az ünnepi beszédek. Károlyi Mihály köztársasági elnököt, Búza Barna földművelési miniszter, majd őutána Berinkey Dénes miniszterelnök következett előadóként. Végül Horovitz Jenő a Hadirokkantak Országos Szövetsége nevében lépett a szónoki emelvényre. Ezt követően kezdődött az ünnepélyes földosztás, az első igénylő, s fölhöz juttatott Antal János nevét a köztársasági elnök Károlyi írta be az összeíró ívbe. Majd az ünnepség résztvevői a honvédemlék mellett emelt földosztó emlékhalomhoz vonultak. Itt az első lapát földet Károlyi tette a halomra, majd utána mások. Ezután a jelképes földosztó cölöpöt Károlyi verte a halom tetejére. Egy kortársi visszaemlékezés szerint, mikor a karót beverte Károlyi, hármat ütött rá és háromszor kiáltotta: „A föld a népé és azé is marad!” Az eseményről Károlyi Mihály ezt írta: „Akkor vertem be azt a cölöpöt, amivel a debrői uradalomból kihasított első tagot kijelöltük... A szó elszáll, de az a cölöp, az bennmarad a lelkekben. ” 44 IX. évfolyam 4. szám - 1999 április
