Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: Károlyi Mihály és Heves megye kapcsolata
ték, az uradalmi lakásokat és raktárakat kifosztották. A tulajdonában lévő parádfürdői kastélyt fosztogatták s nagy kárt okoztak. Az 1918-as októberi forradalom Magyarországa különlegesen nehéz helyzetben volt, mert a háború végén egy kivérzett, súlyos inflációval és nyersanyaghiánnyal küzdő, spanyolnátha által tizedelt országot örökölt, úgy, hogy közben hetek alatt az egykori ország területének 40 %-át elvesztette. A forradalom különös nehézségeit csak fokozta, hogy Magyarország több mint 300 év után visszanyerte önálló állami létét, úgy, hogy hiányzott az önálló államisághoz szükséges hadsereg, s intézmények sora. Az önálló hadsereg, pénzügy- és külügyminisztérium hiánya nem csekély előnyhöz juttatták az országot megszálló, s antant támogatást élvező, frissen szerveződő új államokat. Ide tartozik, hogy ebben a helyzetben a forradalom vezetésének sürgősen megoldást kellett találni egy sor égető társadalmi feszültségre: a földkérdésre, a nemzetiségi problémákra, a munkanélküliségre, a választójogra, a demokratikus, jóléti és szociális intézmények kiépítésére. Az agrárkérdés elhúzódása, a szociális bajok orvoslásának hiánya, az áru- és nyersanyaghiány, az infláció növekedése természetesen hozzájárult a tömegek radikalizálódásához. A KMP radikális programja, a forradalom bázisát és támaszát jelentő szociáldemokrata szervezett munkások tömegeit nyerte meg néhányhét alatt. Késett a földosztás az ország súlyos kül- és katonapolitikai helyzete miatt. A demarkációs vonalak 1919 január végén valamelyest stabilizálódtak, s így sor kerültetett 1919. február 16-án - háromhónapi huzavona után - az 1919. évi XVIII. néptörvény kihirdetésére, amely „A földművelő nép földhöz juttatásáról "címet kapta. A törvény az 500 holdon felüli nagybirtok és a 200 hold feletti egyházi birtok kisajátítását tette lehetővé kártérítéssel, az 1913. évi földárak alapján. A kisajátított földeken az előírások szerint 5-20 holdas családi birtokokat, 1-5 hold területű családi kerteket, a felosztásra kerülő összterület 10 %-án pedig 200 holdas középbirtokokat lehetett létesíteni. A földet az igénylő kívánságára egy tagban is ki lehetett adni szövetkezeti művelésre. A törvény az igényjogosultak sorrendjét oly módon szabályozta, hogy elsősorban a gazdasági cselédeknek, földmunkásoknak kívánt földet juttatni, különösen előnyben részesítve a hadviselteket, rokkantakat és ezek hozzátartozóit. Kizárta azonban az igényjogosultak közül az 1918 novemberi parasztmegmozdulások miatt elítélteket, s azokat, akik a forradalmat követően a nagybirtokon a munkák elvégzését megtagadták. Tíz esztendeig nem volt szabad a felosztott földet szabad forgalomban eladni, az elidegenítési korlátozás miatt. Mindazoktól visszavehető volt a föld, akik nem fogtak azonnal munkához, s három egymást követő éven át a környéken elért termésátlag 80 %-át nem produkálták. A kiosztott földeket a juttatottak örökös haszonbérletként kaphatták meg, de ezt az új birtokos megválthatta a teljes becsérték azonnali vagy részletek (legfeljebb 50 év alatt 5 %-os kamattal) való kifizetése mellett. Az igen bonyolult, mintegy 70 §-t tartalmazó törvény a földreformot felülről, bürokratikus úton kívánta végrehajtani, ami a gyakorlatban esetleg évekig elhúzódó eljárást jelenthetett. Tekintettel az országban uralkodó forró hangulatra, Károlyi Mihály 1919. február 23-án Kápolnán, ünnepélyes körülmények között hozzáfogott a birtokai felosztásához. Ahhoz a folyamathoz, miként jutott Károlyi Mihály el a birtokai felosztásának a gondolatához, néhány közvetlen momentumot említenék, 1918 nyarán - július derekától - idejét Károlyi Párádon töltötte, s csak fontos közéleti ügyekben utazott Pestre. Mintha megérezte volna, hogy utoljára élvezi az ottani magányt, utoljára láthatja kastélyait s kedvenc erdejét. Párádon - mindössze Fényes László és Kéri Pál voltak a vendégei. Ezen a nyáron történt az a szerencsétlen esemény, hogy július 13-14-én (szombatról-vasámapra Új Hevesi Napló 43
