Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)

1999 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: Károlyi Mihály és Heves megye kapcsolata

Károlyi Mihály parádi tartózkodásai, a házasságkötése után gyakoribbak lettek. 1914. november 7-én, a budai Mátyás templomban tartott egyházi esküvőjét követően Párádra vonult vissza ifjú feleségével. Felesége memoárjaiból tudjuk, hogy vele együtt szívesebben időzött ott. Károlyi Mihály számára ezidőre anyagilag is fontosabb lett a parádi birtok. A gróf a költekező életmódjával, utazásaival és a szenvedélyes kártyacsatáival számottevő adósságot halmozott fel, amely az esküvője előtt 12 millió koronára rúgott, s ezt még az évi mintegy 300 000 korona deficitje csak tovább növelte.

1915-ben rendezte vagyoni helyzetét, az adósságait 5-6 millióra csökkentette, úgy, hogy eladott bizonyos saját szabadrendelkezésü birtokot, s csak a 38 000 holdas parád- debrői hitbizomány maradt az övé, fürdővel, üveggyárral, s egyéb tartozékaival. Az egész hitbizományt ekkor bérbe adta a Magyar Földhitelintézetnek, amelynek egyébként felügyelő bizottsági tagja volt. Ezután már a gazdálkodással sem kellett foglalkoznia. Az üzemek (fürdő, üveggyár, erdőgazdaság) bruttó jövedelme a háború végén megközelítette a félmillió koronát, s a háborús konjunktúra alatt a hitbizomány mérlege is kedvezőbben alakult. Mégis a növekvő jövedelmek nagy részét felemésztették a megmaradt adósság kamatai.

Károlyi Mihálynak, mint országgyűlési képviselőnek a tevékenysége is kapcsolódik Heves megyéhez. A gróf politikai-közéleti szereplése az 1901-es országgyűlési választásokkal kezdődött. Károlyi első alkalommal indult, a hagyományosan függetlenségi többséggel rendelkező zilahi választókerületben, s meg is bukott. Adódhat a kérdés, miért éppen ezt a körzetet választotta képviselősége színhelyéül, amikor rendelkezésére állt a saját birtoka, amely tálcán kínálta a lehetőséget, hogy a pétervásári vagy kápolnai választókerületet válassza, ahol az uradalmához tartozó falvai feküdtek, s számíthatott az ottani biztos vok- sokra. Mindössze Heves megye 1848 óta erős függetlenségi hagyományai nehezíthették volna meg a választások sikerét, még akkor is, ha népszerű ember. Megvolt a lehetősége, hogy főispáni támogatással, mint kormánypárti képviselőjelölt kellő számú szavazatokat szerezzen, ha „népszerű”. A népszerűség azt jelentette, hogy anyagi áldozatot kellett tenni a siker érdekében adományokkal, lakomákkal, stb. Károlyi nem élt ezzel a lehetőséggel, s egyébként is a pétervásári kerületet rokonának, Károlyi Lászlónak hagyta, akinek a politikai pályája az 1901-es választási vereséggel ért véget. Károlyi a zilahi körzetben nem lett népszerű, mert nem áldozott pénzt a sikerre. Megtapasztalhatta azt, amit később ő maga így fogalmazott „a politika nem lovagi torna”, s miután a veleszületett becsületességével és önérzetével nem volt összeegyeztethető, hogy pénzért voksokat vásároljon, első ország- gyűlési választása kudarcot hozott.

Az 1905-ös választási küzdelemben Károlyi Mihály az Egyesült Függetlenségi Párt jelöltjeként a pétervásári kerületben indult. Ezúttal határozott szándéka volt, hogy bejusson, mindenképpen győznie kellett, mert a kerülethez tartozott a parádi birtok egy része, s Károlyi pénzt is áldozott rá, sőt még átvállalta Károlyi Sándor választási kasszájának a kezelését is. A választási sikerében is biztos lehetett, hiszen csak a választás előtt 3 nappal, 1905. január 24-én Pétervásárán tartotta meg programbeszédét, amelyet szokatlanul őszinte gondolatokkal így kezdett el: „Azt hiszem, hogy ha nem lennének ilyen rendkívüliek a viszonyok, nem vállaltam volna el azon nehéz szerepet, melyet Önök óhajtanak reám bízni, nem vállaltam volna el, pedig azért, mert érzem jól, hogy azok a kellékek, amelyek a közszereplésre szükségesek, bennem hiányoznak. ”

Ez már egy igazi választási gyűlés volt, ahol felvonultak a megye ellenzéki földbirtokosai, a gyűlés külsőségei félreérthetetlenül a földesúri jelöltnek szóltak. Károlyi négylovas hintón érkezett Párádról Pétervásárára, fellobogózott falvakon át, hol mindenütt fehér40

IX. évfolyam 4. szám - 1999 április