Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Szokolay Károly: A költő, aki olyan volt, mint egy próféta
Szokolay Károly S? kölh5, aki olyan volt, mint egy próféta Emlékeim Füst Milánról Nagy, horgas orra, középütt haj nélküli, magas homloka, öregen, betegen is méltóságteljes tartása mindenképpen tekintélyt keltett abban, aki szembe találkozott vele. Mintha az Ótestamentumból lépett volna ki: önkéntelenül is Joel prófétát juttatta az ember eszébe Michelangelo festményéről. Élete és művészete annyira egy tőről fakadt, hogy amit Önarckép című versében ír önmagáról, a legtermészetesebbnek tűnik annak a számára, aki ismerte: Horgaselméjű s szikár Aggastyán akarok én is lenni, olyan, mint maga az Úr... Nem volt hát nehéz ráismerni, amikor megláttam 1950 szeptemberében az ELTE Puskin utcai épületének folyosóján, amint lassan járkált az előtt a terem előtt, ahol első előadását készült tartani Shakespeare Hamletjéről. Abban a szemeszterben kerültem fel Szegedről Budapestre az egyetemre és a szabadon választható tárgyak közül mindjárt felvettem indexembe az ő Hamlet-előadásiat. Vagy tíz perccel én is korábban érkeztem a Füst Milán órára, mivel meg kellett keresnem a termet. Meg is szólítottam, és kedvesen válaszolt az akkor nyilván szokványos kérdésemre. Akkor még nem tudtam, hogy életem egyik legnagyobb emberi élménye lesz a vele való ismeretségem. Kezdettől fogva lenyűgöző volt őt hallgatni, akár előadásain, akár később a lakásán szűkebb körben. Hatalmas tudását az emberi lélekről, irodalmi ismereteit vérbeli pedagógusi érzékkel árasztotta hallgatóságára. Mi mindenről volt szó azokon az előadásokon! Shakespeare-nek egy életen át tartó tanulmányozása, az áltata nagynak tartott világirodalmi művek elmélyült elemzése, olyan barátairól való emlékezései, mint Kosztolányi, Tóth Árpád, Somlyó Zoltán és a többiek, mint felejthetetlen élményt nyújtottak hallgatóságának. Mindjárt meg kell jegyezni, hogy nem volt Füst Milán előadói módszere rögtönzést mutató, széteső valami, nem volt benne semmi rögtönző, ad-hoc jellegű: mindig egy-egy pszichikai vagy irodalmi tételt illusztráltak a mondatai. Pedig szabad előadó volt, a Hamlet-kötethez is akkor nyúlt hozzá, ha valamit nem tudott fejből illusztrálni. A dráma szövegét azonban magyarul is, angolul is nagyrészt kívülről tudta idézni. Angol kiejtése - emlékszem, skótos hangzású volt, s mint később magától tőle megtudtam egy beszélgetés során, ezt egykori skót nevelőnőjének (tanárának?) köszönhette. 22 IX. évfolyam 4. szám - 1999 április
