Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Koncz Lajos: A szenvedés és a kereszt teológiája
szabad vele igazolni igazságtalan társadalmi helyzeteket, amelyeket kemény küzdelemmel meg kellene változtatni... A kereszténység ősidejében olyan volt a helyzet, hogy a társadalmi struktúrák csak igen lassan alakultak. így a keresztények nem is láthattak lehetőséget azok megváltoztatására. Ezért a szenvedés elleni küzdelem csupán a felebarát megsegítésére irányult, mint Páli szent Vince és a szeretet más hőseinek példája mutatja, napjainkban Kalkuttai Teréz anyáé. Ezer és ezer gyermek hal éhen és pusztul el; ő ezek közül néhányat megment. Csodálatos és nagyszerű dolog, kell is, hogy ilyesmi legyen. Ma azonban olyan a világ, hogy a legtöbb nyomorúság oka maga a társadalmi helyzet. Ezt a tényt fel kell ismerni és meg is lehet változtatni emberi erővel.” Viszont azt is tudja a kereszténység megtestesült Istenének példájából, hogy minden kísérlet a föld paradicsommá-tételére, valamiféle „aranykor” megteremtése - szomorú illúzió. A szenvedés és halál az embervolt velejárója az ősbűn óta, amelyet nem szüntetett meg a krisztusi megváltás sem. De aki hisz, aki a Keresztre feszítettet Urának ismeri el és átadja magát neki, aki tehát Urának követésében saját keresztjét nap mint nap felveszi, annak része lesz az Általa megteremtett új életben, és részesül a megváltás szabadságában is. Szabadulással a bűntől és „törvénytől”, de felszabadító belső szabadságban a szenvedéstől és haláltól is. Ezek ugyanis a bűn gyümölcse és zsoldja, de „fullánkjukat” elvesztették, s többé nem keseríthetik meg a hívő életét11. Lehet tehát értelme a szenvedésnek? Önmagában aligha. Kevés pl. a görögök bölcsessége: „Aki nem szenvedett, neveletlen marad.” De Krisztus keresztjében nyiladozik az értelme. A szenvedés sötét alagútjában találkozhatom Jézussal, új életem megteremtőjével. A szenvedés ezért a hívő számára többé nem az Isten távollétének a jele. Ha a szenvedést „keresztként” tudom elfogadni, vagyis Krisztus keresztjének részeként, Istenhez vezető úttá változik. Amit Leibniz, Dosztojevszkij, sőt Büchner is megsejtett, Jób felismert és szent Pál Krisztus erejében átélt, az valóság: a szenvedésben ott van velünk az Isten... Ez a legtöbb, amit mondani tudunk ebben a súlyos kérdésben. Nem intellektuális megoldás, de egzisztenciális. Rahner már említett interjúja is hasonló vallomással zárja12, és a misztérium előtti alázat nem szégyen, hanem emberi és keresztényi erény: „Theologische Schriften c. sorozatom 14. kötetében egy tanulmányt közöltem ezzel a címmel: Miért engedi meg az Isten, hogy szenvedjünk? Oda konkludáltam, hogy végső soron nem tudunk választ adni erre a kérdésre. Nem értjük teljesen a szenvedés értelmét, és nem tudjuk kiküszöbölni kegyes szavakkal, még ha meg is kíséreljük. Igazában csak azt a választ adhatjuk, hogy Isten maga is felfoghatatlan.” Segijjeteft: 6 Leibniz: Id. mű 10.§; vő. 5.§ 49. jegyzet. 7 Leibniz: Id. mű 144. § 8 Vö. Christ in der Gegenwart, 1981/12, 92. old. 9 Küng: Id. mű 55. 10 E Rahner-inteijú a svájci Civitas-folyóiratban jelent meg„A kereszténység a harmadik évezred küszöbén” címmel. Ld. Magyar Kurír 1981/ 487-497. 11 Vö. Schmaus: Der Glaube der Kirche, München, 1969-70.1. 498-500; Koncz: A mi Krisztusunk, Bp. 1975,216-219; Előd: Katolikus Dogmatika, Bp. 1978. 229-232. 12 Rahner: ld. intetjú in Magyar Kurír 1981/494. Új Hevesi Napló 21
