Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Szabó Bogár Imre: Kimondom, átadom
A hentesnél kelten voltak. Az egyik csontot kért, a másik csirkeaprólékot.- No, mama, nem visz ebből a príma karajból? - fordult hozzá a nagydarab, izmos fiatalember. - Reggel hozták, tegnap még röfögött.- Hová gondol, fiatalember? Talán egy kis párizsit feltétnek a főzelékemhez...- Ide nézzen, milyen gyönyörű ez a dió! Az öregasszony elővette a pénztárcáját, a tenyerébe öntötte az aprót, és olyan el- mélyülten számolgatta, hogy még a szája is mozgott hozzá.- Valóban, nagyon szép, biztosan lesz is rá vevő. Hanem az a fejhús, ott a pult sarkán, friss, fiatalember?- Tegnapi.- Jó lesz az is. Levágna belőle nekem egy tíz dekányit? Az se baj, ha csak nyolcra sikerül... Hazafelé menet a templom mellett vitt el az útja. Fölnézett az ég felé meredő toronyra, és könnybe lábadt szemmel kérdezte:- Mi lesz velünk, Uram, ha Te is elhagysz bennünket?... . ZZx/fr J&vaá/' .Z/we Valamit átadnék Neked, ha volna Valamim. Valamit mondanék Neked, ha volna mit mondani. Éveimmel gyűjtöm Neked, egyszer majd lesz is Valamim, s ha meglesz, ígérem halkan, hogy átadom Néked ezt a Valamit. 18 IX. évfolyam 4. szám - 1999 április
