Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)

1999 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Bassola Zoltán: Külföldi útjaim VII.

Innen mentünk az akkor elkészült Zell am See-Gross Glöckner Strasse megnyitására. Emiek a nagyszerűen kiépített, széles autóútnak szerpentinekkel teli, veszélyes részében nemzetközi autóversennyel ünnepelték meg a nagy napot. Gyuri rettenetesen élvezte, különösen az olaszok bravúros vezetésmódját.

A verseny végeztével a Gross Glöckner irányában folytattuk utunkat s a Franz Josef Hüttében, a Pasterzeen pihentünk meg. Itt ismerősökkel is összeakadtunk. Urbach László motorkerékpár-gyárossal és feleségével, akik még mozgófénykép felvételt is készítettek rólunk, igen előnyösnek tűnő és hivalkodó beállításban, a Gross-Glocknerrel a háttérben és a gleccserekkel alattunk.

Hosszabb-rövidebb megállásokkal egészen Innsbruckig elkalandoztunk. Ott nem a városban, hanem a Hungerburg-heggyel ellentétes oldalon fekvő Igls egyik kis turistaházában vertünk tanyát.

Útközben Gyuri természetesen rengeteg felvételt készítetett, kicsiny, de jó lencséjű gépével. Egyik innsbrucki képünk - göcsörtös fatörzse s lenyúló faág keretében a Hungerburg gerince - különösen jól sikerült.

Visszafelé jövet Salzburgban is megálltunk néhány napra. Gretl-ék a víg kedélyű Gyurit nagyon megszerették. Egyik kirándulásukon, ami a Brüustüblikből kiindulva a Weinkellereken át folytatódott és a késő éjszakába nyúlt - én ezen valamilyen oknál fogva nem vettem részt - Gyuri és Gretl fivérei, Willi és Helmuth olyan hangos jókedvben dülöngéltek át a Salzach egyik hídján, hogy a rendőrszobára kísérték őket s csendháborításért fejenként 20 Schillingre büntették meg a társaságot. Amikor Gyuri hajnaltájt „Grüne Laube” nevű szerény kis szállónk lépcsőjén emeleti szobánkba felmászott, maszk nélkül is eljátszhatta volna a Jedermann Tod-szerepét, olyan halálsápadt volt. Egyébként kimondhatatlanul büszke volt arra, hogy megbüntették és sietett az eseményt - mint az osztrák földön való otthonos mozgásnak egyik fokmérőjét - szép salzburgi képeslapon szüleinek is tudomására hozni.

Az idő ezután esőre, zordra fordult s Maria-Zellből bőrig ázva érkeztünk meg Bécsbe. A Collegium Hungaricumban nagyon jól éreztük volna magunkat - szobánként talán semmit sem, vagy alig valamit fizettünk -, ha nem fogytunk volna ki a pénzből. így néhány napi városnézés után - élményekre ugyan még mindig éhesen, de anyagi javakban teljesen kimerülve - érkeztünk vissza Budapestre s onnan Faddra. Mindegyikünk nagyon meg volt elégedve a másikkal, s egymás szájából vettük ki a szót, amikor utunkról beszámoltunk.

Kirándulásunk - szigorúan „ki-ki” alapon társultam Gyurival - alig került személyenként pár száz pengőbe. Az útiköltség meg egyenesen nevetségesen kevés volt, benzin- és olaj fogyasztásunk reám eső része mindössze negyven-egynéhány pengőt tett ki.

Még háromszor jártam ezen kívül külföldön - egyszer Brüsszelben, jóval később még a Magas-Tátrában -, ezekről az útjaimról azonban a maguk helyén fogok beszámolni.

14

IX. évfolyam 4. szám - 1999 április