Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Bassola Zoltán: Külföldi útjaim VII.
PtüIfölM úifatm c£Lym<0ósy ,Jlt{ástfMk ausztriai utam VII. A következő nyarat Balatonfiireden töltöttem, s csak 1935-ben kerültem megint külföldre. Bartal Gyuri már évek óta készült nagyobb motortúrára, de szülei féltették egyedül s mindig lebeszélték róla. Most kora tavasszal azzal a tervvel hozakodott elő, menjünk Ausztriába és csináljuk végig motoron azt az utat, amit évekkel ezelőtt szüleivel autón tettünk meg. Én - bár kissé féltem az ilyen hosszú, megerőltető úttól s tartottam tőle, hogy Gyuri szelessége, játékossága bosszúságot, sőt bajt is okozhat - nem akartam kedvét szegni s végül is beleegyeztem. Annak kimondottan örültem, hogy a sok szép ismert vidéket újból láthatom s olyan valakivel oszthatom meg örömömet, akit szeretek. Gyuri lázasan készült az útra. Sátrat, hálófelszerelést, mindent reá akart szerelni BSA-motorjára. Alig tudtuk édesapjával lebeszélni róla, hogy ezt a sok felesleges cók- mókot hagyjuk itthon, hiszen fel sem tudunk ülni miattuk a nyeregbe. Az utolsó este sikerült csak jobb belátásra bírnunk. Amikor másnap hajnalban a motor - jellegzetes hangján - felhördült s mi kiszáguldottunk az ébredező faluból, a felszabadultság érzése, az előttünk álló örömök sejtelme töltött el bennünket. Gyuri erre úgy reagált, hogy - akárcsak gyerekkorában - sziú-indián módjára üvöltözött s minduntalan elengedte a kormányt. Mire én aprókat ütő gettem a fejére hátulról s a fülébe ordítottam, hogy az első megállásunknál visszafordulok. Sem ő, sem én nem vettem komolyan a fenyegetést, ő behúzta fejét válla közé s nagyot nyerített, engem meg az öröm melegített át, amit az ember csak akkor érez, ha olyan valakivel van együtt, akiről tudja, hogy ragaszkodik hozzá. Az ebédet már a stájer Fürstenfeldben fogyasztottuk el, farkasétvággyal. Csodálatos, a motorozás nem fárasztott ki különösebben. Igaz, Gyuri tanácsára alaposan felkészültem utunk első szakaszára: még veseszorító övét is kötöttem magamra. De hátrányt is jelentett ez a menetrendtől független szabadságunk. Gyuri ugyanis nagyon határozatlannak bizonyult a reggeli indulások időpontjának meghatározásában. A munkát úgy osztottuk meg egymás között, hogy ő gondozta a motort, az én feladatkörömbe meg a csomagok rendben tartása, a be- és kipakolás tartozott. Ha már most megállapodtunk benne, hogy reggel 8-kor indulunk, akkor én addigra teljesen útrakész állapotban is voltam. Számtalanszor órákba is tellett azonban, mire Gyuri elkészült, vagy előkerült valamilyen kóborlásából. Ilyenkor mindig fogadkozott, hogy ezentúl pontos lesz, de nem sok javulást mutatott. Egyszer, amikor pár házból álló valamilyen kis településbe berobogtunk, édes Block-haus-hotel vonta magára figyelmünket. Nemcsak ablakai, hanem körbefutó balkonjai is telistele voltak óriás-sziromlevelü begóniával. „Itt letelepszünk!” - kiáltottunk fel mindketten egyszerre. A Hotel Post - mert ugyan mi másnak nevezhetnék a kisfalvak egyetlen szállodáját - kedves pincémőjétől tudtuk meg azután, hogy Niedersill a falucska neve. Jó pár napot töltöttünk el benne. Új Hevesi Napló 13
