Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XI.
.j%&2 B ükUaljai ösvényeken XI. A vadkárelhárító nyári vadászatokról és az öreg Samu bácsiról jutott eszembe Imre bácsi, aki itt az egyik Bükkaljai nagyvadas társaságnál vendégvadászott pár éve. Imre bácsi Zagyvarékason lakott, akkor már hetvenegy éve, s ott is vadászott mindig. Apróvadason. Tudása, tapasztalata, higgadt kedvessége példa volt társai előtt. Tanácsait kikérték, szerették, tisztelték, becsülték. A két társaság között rendszeres volt a cserevadászat. Az itteniek apróvadazni jártak le, s a szakértelemmel gondozott területről rendszerint gazdag zsákmánnyal utaztak vissza. A viszonzás elsősorban a téli vaddisznó hajtóvadászat volt, de nyáron - a vadkárban is - három-négy - rékasi vadász - felutazhatott disznólesre. Minden esztendőben mások. Abban a bizonyos, jó vaddisznós évben Imre bácsi is sora került. Hetvenegy éve ellenére nagyvad vonatkozásában Imre bácsi szűz volt. Abszolút szűz. Soha nem lőtt nagyvadat. Patinásra nemesedett bőrtarisznya lógott a vállán, fején a nélkülözhetetlen „millió jelvényes” valaha zöld vadászkalap pompázott. A 12-es lapátcsövűje volt a legújabb - hisz azt nem is olyan régen kapta a fiától. Tizenhét éve. Megbízható, tüzes, igazi magyar. Monte Carlo. A vendéglátó társaság nagy tapasztalad! kísérő vadásza is szerette Imre bácsit, fel is ajánlotta, hogy szívesen odaadja távcsöves golyóspuskáját. A kisöreg azonban elhárította, mondván:- Nem kell az nekem, édes fiam! Soha nem volt olyan a kezemben. Dehogy kell! Azt sem tudom, hogyan lő.- Tessék elhinni, Imre bácsi, nincs semmiféle ördöngösség abban. Bele tetszik nézni a távcsőbe, s ha a célkereszt a disznó oldalán van, meg tetszik húzni a ra vaszt - agitálta a vendéglátó.- Nem! Fiam, hidd el, nem. Csak idegesítene. Disznót sem láttam én még közelről, nem még ilyen drága szerszámot. Jó ez nekem, ami van. De köszönöm a jóságodat - zárta le a vitát Imre bácsi. Ebben maradtak. Még sötét volt, amikor kimentek a területre. Az autókat az Almár-völgyi patakparton hagyták, s halkan felóvatoskodtak a búzatábla szélén oda, ahol az erdő legmélyebben lenyúlt. Ott váltottak át leginkább a disznók. A búzát árok választotta el a bokros erdőszéltől, ahol még így, ebben a hajnali sötétségben is kivehető volt az alaposan kitaposott friss váltó. Ide állította Imre bácsit a felvezető, de mielőtt a többiekkel továbbment volna, néhány mondatos tanáccsal még ellátta.- Imre bácsi! Ezen a váltón jön majd a disznó. Most még benn van a búzában, de ha majd világosodik, itt fog visszaváltani az erdőbe. Csak csendben tessék maradni. Nagyon csendben. Cigarettára se tessék rágyújtani, ne is köhécseljen, csak figyeljen. Majd susog a búza, ahogy a disznó közeledik, s ha meg tetszik látni, akkor aztán tessék lőni! Új Hevesi Napló 7
