Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Cs. Varga István: Búcsú Kalász Lászlótól
verses Leveled végszava az életet erősítő hit, bizalom. Szeretted Balassit, gyönyörű áldáskívánását: „Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel, áldjon Isten mezőkbe.” A Te búcsúszavaid is gyönyörűek: „gyümölcs vagy gömbölyű / egyetlenegy falat / gyümölcsből csengettyű / gyümölcsből zuhatag / ígéretgyönyörű / jövőnknek jele vagy / gyümölcsöző ölű”. Arany János szavával szólva, életed hatvanhatodik évében kötött a Jóisten kévébe, befogadott égi csűrébe, de vetett- e helyetted más gabonát cserébe? Tiszta búza voltál. Az Úr melléd új gabonát vetett, hogy példádon felnövekedjen a szögligeti Fecske Csaba, a borsodgeszti Cseh Károly, a szuhogyi Káló Béla, és még sok más poéta, akinek számára költésieted bátorító örökség volt és marad. Ezért íija dalköltészetében is veled mélyen rokon Bella István a Virágrög Kalász László sírjába című versében: „Most földbe vet, le is arat, / fénnyé őröl, zsákjába rak / a Gazda; ami vagy, az legyél, / Kalász voltál. Most már kenyér.” Valahányszor szemfedő borul a testre, mindannyiszor lepel hull le a lélekről. Ha a lélek nagy és fényes gondolatok hordozója volt, akkor a temetés nemcsak gyász, de lélekleplezés. A perkupái lélekharang a gyászban is győzelmet hirdet, mert Kalász László lélekláng volt. Élete hűségre példakép. Csak a teste halt meg a földi dimenzióban, szelleme műveiben és barátai, tisztelői, olvasói szivében él tovább. Csupán repatriált az égi hazába. A végtelenben, a csillagfe- nyes mezőkön lelt új otthonra. Csikókortól halóporig tanulhatjuk tőle életünk leckéjét: „Látjátok feleim... Isa pur es homu vogymuk”. Drága Laci! Vigasznak hagytad erős hitedet: bár elmúlnak földi dolgaink „... de ez az ég / de ez a szél / de ez a domb / meg ez az ér / megmarad”. Emléked megőrizzük, szívünkkel sem feledünk. Kérem a Mindenek Urát, Családodnak adjon erőt, vigaszt és enyhülést a fájdalomra. Hiszem: „Verum et justum est” „Illő és igazságos”, hogy akiben bízunk eleitől fogva, nem emberszemmel, nem emberésszel mér és ítél. Hiszem, hogy életed utolsó pillanatában emberségedért, szeretetedért megadatott Neked a kegyelem. Az ökumené jegyében idézem: „Requiem aetemam dona ei, Domine” „Örök nyugalmat adjál Uram neki”. „Örök világosság, kibomló égi láng” röppenjen „feléd a földi füstön át”. Búcsúzunk Tőled. Fohászkodunk, mert Te is hitted, mi is hinni akarjuk, hogy véget érnek a „zivataros századok”, mert „Megbünhödte már e nép a múltat s jövendőt” és Jánosi Zoltán szavával szólva: „Himnusszá érik az idő”. Fogadjon kegyelmébe az Ég, jutalmazzon meg bőséggel! Isten Veled Kalász Laci! Az 50 éves Kalász László köszöntése II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár, Miskolc 50 IX. évfolyam 3. szám - 1999 március
