Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Cs. Varga István: Búcsú Kalász Lászlótól
Lajos, Feledy Gyula, Serfőző, Ruszoly József, Csáky Imre, Dobrik István, Csorba Piroska és mások társaságában. Igazat nyilatkoztál enől a végvári poszton szerkesztett miskolci lapról: „A Napjaink majdnem három évtizedig fennállt. Ez nagy dolog! Becsületesen teljesítette a kötelességét.” Emlékszem, amikor 50. születésnapodon Miskolcon Fodor András köszöntött az írószövetség nevében, melletted álltak költőbarátaid, akik második költői indulásodkor, a hatvanas évek elején új eszményekkel és értékrenddel jelentkeztek. A Hetek tagjai, Ágh István, Bella István, Buda Ferenc, Raffai Sarolta, Ratkó József és Serföző Simon mindig megváltották irántad érzett szeretetüket. Perkupán egykori fiú és leánypajtásaid köszöntöttek verssel, énekkel. Emberségben, szakmai értékben hatalmas koncentrációt vonzottál ide. Ötvenedik, hatvanadik és hatvanötödik születésnapod is életigenlő ünnep volt. Sunt viae - vannak utak. A te utad Perkupáról Miskolcra, majd Mezőkövesdre, Debrecenbe, Hajdúszovátra vezetett. Végül Patakon szereztél tanítói oklevelet. A Jóistentől jó feleséget kaptál. Kozma Antónia életedet mederben tartó hitvesed, őrző angyalod volt. A jó gyerekek, László, Antónia, Zoltán kegyelmi ajándékok. Mindhárman folytatják a szülők tanitói hivatását. Tíz verskötet, hét önálló, két válogatott és egy gyűjteményes könyved bizonyítja, a rád bízott talentummal jól sáfárkodtál. Talentumodat megőrizted, gyarapítottad. Elnyerted Borsod- Abaúj-Zemplén megye irodalmi díját. Győrben Nagy Lászlóval együtt vehetted át a Radnóti- díjat. Munkásságodat József Attila-díjjal, majd Szabó Lőrinc-díjjal ismerték el. Portréfilmet készítettek Rólad és a szalonnái Árpád-kori templomról, amelyet a Magyar Televízió sugárzott. A Bódva-völgyének hasonló nevezetessége, büszkesége voltál, mint a Szalonna Árpád- kori temploma, amelyről ezt írtad: „Német tatár török felett / őrizgettél magyar eget / német tatár török alatt / körötted magyar föld fakadt (...) csöpp példája kicsiny hazámnak / mindig mosolygok mikor látlak / folyton újulsz miként országom / - ‘Erős várunk...’ - fakad a számon.” Felülmúlhatatlan á szülőföld iránti hűséged, szereteted. Tájhazádról vallottad: „... apró hegyek között élek. A hegyek ölelése mégis oly erős, hogy olykor szorításnak is beillenék. E hegyi táj - bölcsőm, Bánatok, csalódások idején biztos menedék. Mércéje vágyaimnak. Embereinek gondja-baja fundamentum, amelyre építgetem sorsomat, célomat. Indulataim innen fakadtak, ebből a kőbordás életből, s nőttek szívós boróka-gondolatokká...” Itt maradtál, pedig Téged is hívtak a „Jeszenyin-kék távolok”, amint ittad: „A hegyeken túl fehérük a messzi, / mint kertünk alatt anyám vásznai, / szeretnék egyszer odaszállani, / s azon túl menni, menni, menni, menni.” (Tudatosan négyszer ismétled a „menni” igenevet, mert tudtad, Ady is négyszer ismétli a „sírni” igét, amint Pilinszky Tenger című anyakép-versében négyszer mondja a „szegény” megjelölést). A „Bódva-völgyi” látványból költői látomást bontottál ki, abba egzisztenciális élményeidet vetítetted bele. Az Ómagyar Mária-siralomtól napjainkig sorjázó anyakép vonulatát az Anyámnak kontya van remekléssel gazdagítottad. Az édesanya, a „termő ékes ág”, az életfa szimbóluma gyümölcstermő faként jelenik meg, akinek kontya olyan kerek, mint egy „meleg / eső utáni éjszakán / sötét és dús lomb a fán”. Az emberi létezés, az élet, a teremtés titka, az anyaság titka a kozmikus létezés szférájában, a nyári éj tengerében szárnyal magasra: „Csak akkor leszek a kedvesed / ha kerek kontyod lesz neked; / ha mint anyám: első jajomra / gyógyírt találsz minden bajomra.” Elköszönünk testi-fizikai valóságodtól, de velünk maradnak verseid, közös élményeink. A szellem gyönyörű javait becsülted, tudatosítottad. Erős hittel őriztél virrasztó gondokat. Egybeforrtál országszélre vetett szülőfölded népével, periféria-sorsával. Tőled tudjuk, hogy a föld és a rajta termő fa, egyik a másikon hogyan szépül és gazdagszik. Bizonyítottad Illyés igazát: 48 IX. évfolyam 3. szám - 1999 március
