Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)

1999 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Markó Marulić: Juditnak, a szent özvegynek históriája horvát versekbe szedve

hálát ad Istennek, hogy nem sodorta el a viharos tenger, mely sokakat elnyel:

úgy örvend Oziás papjai közt állva, s kezdi szónoklatát: „Dicsérjétek - mondja - Istent, ki kegyesen, asszony erejével, kit maga is serkent, végzett a vezérrel.

Éjjel is és nappal, mindig legyen velünk, bánatot a kínnal távoztassa tőlünk, s te Judit, az áldott az asszonyok között, akit oltalmazott Isten, üdvözítőd, ki megvéd gonosztól, s vezérelte kezed, annak halált hozót, kit a föld rettegett, téged ünnepelve hálával halmoz el egész világ népe ma, s a jövendőben.

Hamarabb tér vissza folyóvíz forráshoz, s tenger hullámába' úszik majd a zátony, a nap meg keleten készül lenyugodni, mint dicsőségednek híre kezd elmúlni.

Néked, aki tetted életed kockára, hogy itt a te néped éljen szabadságba' ezt néked - közöttünk - nincs ki megfizesse, csak a mi Istenünk, kérjük: meg is tegye.”

Ahogy ezt elmondta, ott, kik egybegyűltek, fennhangon kiáltva azt mondták: „Úgy legyen!” Akkor tüstént hívták szegény Achiort is: kín terhét elhagyván, immár boldog ő is:

Judit így szól: „Halljad! Izrael Istene, kiről magad mondtad, hogy minket megmenthet, az én kezem által, nyakát e gonosznak, ma éjjel elvágta, miként egy hajszálat.”

S hogy ki volt az, lássad: íme annak feje, ki gőggel gyalázta szüntelen az Istent, téged pedig akkor, mint mondta, elpusztít, midőn minket gyilkol, s rabigába taszít.

Achior megdöbben, meglátva a fejét annak, ki száműzte és ígérte vesztét, rettegéstől görnyed, összehúzza magát, mint kit megrémített üvöltő oroszlán.

Aztán, felocsúdván, Judit elé térdel, szól földig hajolván:,Áldott vagy te Isten előtt, ki általad nékünk kegyelmezett, s szerte a világban övé a dicséret, hová bizonyosan eljut dicsőséged.

Fordította: Lőkös István

18

IX. évfolyam 3. szám — 1999 március