Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)

1999 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Markó Marulić: Juditnak, a szent özvegynek históriája horvát versekbe szedve

ily állapotukba ő reájuk rontott, mind lemészárolta, egy élőt sem hagyott. Crispinust s Laküdészt bor vitte romlásba, okos szavuk ezért fordult a gyászdalba, Arcesilausnak végzete is ez lett:

Kharón bárkájába részegségtől esett.

Erős Antióchus, e szenvedély rabja, híveivel ivott, asztalra borulva.

Sértegette őket, azok meg nem tűrték, ne valljanak szégyent, ezért hát megölték. Néki jobb lett volna csatában elveszni, midőn indult hajdan Rómával harcolni, semmint a százéves magas kort megérve végezetül essen ekkora szégyenbe.

Marcus Antoniust étek s bor bősége,- mert mértéktelen volt - vakmerővé tette: Rómába sietett urakat gyilkolni,

s töméntelen kincset szakácsának adni.

Ezért Kleopátrát kívánja, szereti; majd őt cserbenhagyván, magát elveszejti. Aki ilyen falánk, vétkét sokasítja, s mint az elnyűtt ruhát, erényét eldobja, mindeneknek végén lesz mindenben vesztes: pusztítja betegség, nem kíván már étket, megcsonkul értelme, s vele a birtoka, szenved örök tűzbe', jutván a pokolra. Szomorítja mások szava, nevetése, remény nélkül így szól: hasnak nincsen füle; válogat ételben, édeset nem kíván, bort is csak ízlelget, s mindent összedobál. De ki hátat fordít minden okos tannak, bendőjét, mely teli, nem hagyja el salak; kinek könnyebb jutni Szentlélek Istenhez, mint hasnak hódolni, azoknak írom ezt, és kinek van füle jónak hallására, gonosz kísértése mert nem lett kárára!

Most pedig folytassuk ott a történetet ahol azt elhagytuk e kitérők végett Holofemész hogy már lábán alig állott- lévén igen falánk, duplán evett s ivott - elhagyta ereje, s elnyomta az álom.

Vágáó mellőle kit-kit elparancsolt.

Mentek sátorukhoz, mindegyik tántorgott, mert egy-egy csobolyót mind fenékig ivott: dalra is fakadtak, poharat emelve, egyet ha kiittak, újat követelve.

Mentek imbolyogva, tétova léptekkel,

Új Hevesi Napló

13