Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken X.
Mielőtt Szent-Györgyi Albert felfedezte a C-vitamint, a gyógyászatban már alkalmazták. Ma már minden gyógynövényszakértő elismeri a csipkebogyó magas C- vitamintartalmát, illetve ennek gyógy- és megelőző hatását. A megfázásos betegségek, sőt az influenza ellen javasolt gyógymód, de a mindennapjaink szerves része kellene, hogy legyen, hisz a csipkebogyóból készült tea korlátlan mennyiségben fogyasztható, s ha valóban ezt innánk a téli időszakban, valóban a fő C- vitamin utánpótlásunk forrásává válhatna. Kisiskolás koromban én még úgy tanultam, hogy egyetlen szem csipkebogyóban több a C-vitamin, mint egy kilónyi narancsban. No, persze akkor tájt ez jól is hangzott, mert a karácsonyi időszak kivételével nem is láttunk narancsot. Azt inkább csak a Jézuska hozta. Számomra a bontott narancs illata ma is a gyermekkori karácsonyok meghitt, békés, szent hangulatát idézi. Vadászataim során amikor elhaladok érett bogyóit felém kínáló csipkebokor mellett, egy-két szemet lecsippentek, s gondos, alapos rágás után lenyelem. A magokat kiköpöm és magamban nyugtázom, hogy most legalább egy jó kiló narancsnyi vitaminnal gazdagodtam. Nekem eddig bevált és Samu bácsinak is, aki hosszú évtizedek óta csipkebogyóteát szürcsölget télen-nyáron minden este - télen melegen, nyáron hidegen. No, hogy ennek köszönhető-e vagy valami egészen másnak, nem tudom, de Samu bácsit orvos még csak akkor látta, amikor a gumicsizmában begyulladt a tyúkszeme, és azt kellett egy kicsit szikével megbiztatni. Ebből következő „nagybeteg” napjaiban Samu bácsi dupla adag galagonyacseppet és csipketeát ivott. Meg is gyógyult sajgó bütyke egy-kettőre. *** Hiába a kesztyű, a több réteg nadrág, a vastag pulóver, a lesen ücsörögve lassan- lassan átfázom. Bezzeg a meleg nyári esték búzaföld szélén eltöltött izzasztó disznólesei! Meg a zabtáblák mellettiek! Akkor bizony nem fáztam. Még rágondolni is jó most. Még az emléke is melegít. Hátha még a sikeres vadászat utáni húzásra gondolok, amikor ömlött rólam a veríték, mire kibirkóztam a zsigerelt vadat olyan helyre, ahová már autóval is be lehetett jönni. A kézmosásra szánt műanyagflakonos, több hetes vízből is mohón nyeltem úgy kiizzadtam. De nem zavart. Mint hűtött pezsgőt, úgy ittam, olyan jól esett az akkor. *** A Villó-hegy aljában a cseresznyefák alatt leselkedtem sok estén, hogy az érő zabba beváltó - akkor már komoly vadkárt produkáló - süldőkből lőhessek. A zabtáblától az az erdőtag, amelynek kefesűrű rejtekében tartózkodtak napközben a disznók, igen távol esett. Hiába vártam én rájuk türelmesen, a lővilágnál nem érkeztek meg soha. Csak valamikor az éjszaka közepén, de jöttek, mert a finom félérett, tejes zab mint a mágnes, úgy vonzotta őket. 8 IX. évfolyam 3. szám — 1999 március
