Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)

1999 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken X.

Már csaknem odaért, amikor egy jó szobányi tisztáson meglátta a nagy disznót átváltani, nyomában a csaholó kutyával. Kényelmesen meglőhette yolna a sebzett vadat, de nem volt mivel. Rohant vissza az autóhoz, kapta a puskát, majd újra a tisztáshoz, de akkor már nem volt sem disznó, sem a kutya. És azóta sincs. Egyik sem. Bár sokáig kereste, hívta a kutyát, de eredménytelenül. Hogy mi történt, talán soha sem derül ki. Csak elképzelni lehet. Nagy valószínűséggel a sebzett, beteg disznó valami sűrű bozótos helyen meg­szorította és halálosan megsebezte a szerencsétlen ebet. Hogy az erős kandisznóval talál- koznak-e még, nem tudni, de van rá esély, mert a vér minősége csupán erős horzslövésre utalt. Közben a két bika sötét foltja már a völgy aljában mozog, majd átváltva a patakon kapaszkodnak a les felé. Beesteledett, de amitől tartottam - a világosság -, megmaradt. Olyannyira, hogy a céltávcsőben jól láttam a bikák foltját, és a fegyver finom mozdításával - a hátteret meg- megvillantva a kontúrokat is felfedeztem. Nyugodt lelkiismerettel lehetett volna lövést leadni. Megnyugodtam. A puskát óvatosan visszaengedve a les sarkába helyeztem, de így is koppant egy picit, ami elég volt ahhoz, hogy a két - akkor tőlem már csak 20-25 méterre ballagó szarvasbikákat elugrassza. Döngött a domb rohanó lábuk alatt, s csörtetve törték a sűrű galagonyát. Ezt a vadászember által oly sokat szidott, erőszakosan gyorsan növő, lombhullató cserjét, aminek hosszú, vékony s nagyon hegyes tövisei annyiszor beletömek a kezünkbe. És csúnyán, fájdalmasan meg is gyűlnek, ha időben nem tudjuk kiügyeskedni. A galagonyának sok fajtája létezik, a városi parkoktól a kietlen hegyoldalig csak­nem minden környezethez képes alkalmazkodni. Annak ellenére, hogy jelentős gyógyhatása van, az ókori világ még nem így ismer­te. A görögök a reménnyel, a termékenységgel hozták összefüggésbe, a rómaiak meg a gonosz szellemek elűzésére használták. A keresztények azt tartották, hogy Krisztus töviskoronáját galagonyából készítet­ték, s ebből adódott az, hogy a növényt a halállal és a balszerencsével kapcsolták össze. Az évszázadok ezeket a tévhiteket azután lefejtették a galagonyáról, s elkezdték orvosságként használni. A tudományos kísérletek is bebizonyították, hogy a galagonya serkenti a szívmű­ködést, tágítja a koszorúereket, megszünteti a szívritmuszavarokat, vagy legalábbis annak néhány fajtáját. Sőt a koleszterin-lerakódást is eredményesen csökkenti. Bár mindezt Samu bácsi, a 80-as éveit tipegő, pirospozsgás, megfontolt beszédű vadőr így fogalmazta:- Megboldogult úrfi koromtól iszom a levit, még apámtul láttam el. Jól is jár a „motor”, oszt nem zsírosodik. De Samu bácsi a csipkét is gyakran emlegette, mint a „fővitamint”. Gyakran jut eszembe Samu bácsi csipkés javaslata, amikor az erdei ösvényeken rókahullatékot látok, benne a sok csipkemaggal. Még a róka is eszi a csipkebogyót, s vele a rengeteg C-vitamint. Gyógynövény vonatkozásban ennek az apró kis cseresznyényi bogyónak van je­lentősége. Kis bogyónak nagy jelentősége. Új Hevesi Napló 7

Next

/
Thumbnails
Contents