Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 2. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: Dib, dáb, daruláb, tarka disznó mezétláb
Cőtffárp (Sergei? ^Díb, dáb, da/iuQáb, takka disznó megétMb... A daru (latinul egyik megbecsült ősi vadfüves sztyeppék állatvilágá- viselője. A természet közelsé- az állatoknak - köztük a tulajdonságát, szokását meg- kori ornitológus sem kétel- vonulása, viselkedése az vak időjósok voltak, meg- a szelídített daru szárnyát közepén. A madaraknak ez a foglaló eleinknél is fontossá esős, ködös, nyirkos időben vere, az íj, használhatatlanná akkor könnyen végzetesen kalandozó magyarokról Grus grus) a magyarság madara volt. Ez a madár a nak egyik jellegzetes képgében élő régi korok embere szárnyasoknak is - temérdek ismerte. Ma már a modem kedik abban, hogy a madarak időjárás előrejelzője. A dar- érezték a rossz időt, ilyenkor csapkodva keringett az udvar képessége a darut már a hontette. Rossz idő, főként az honfoglaló eleink fő fegy- vált. Ha ez csata előtt történt, végződhetett a küzdelem. A jegyezték fel 954-ben, hogy amikor a magyar csapatok az egyik franciaországi kolostort megrohanták, hirtelen zápor lepte meg őket. Ettől íjaik megereszkedtek. Erre nyomban takarodót fújtak, s visszavonultak. Hasonló eseményt jegyez fel a XVI. századi Heltai András krónikája is: „megázik vala a kézi íjuk és annyira megnyúla idege, hogy semmit sem lőhetének... ” Ezért aztán az íj és az ideg csapadékra érzékenysége miatt kerülték eleink a téli, de még deres, ködös éjszakákon, s a nyirkos időben való harcot is. Támadó hadjárataik évada - szinte a középkor végéig - a nyár volt1 Feljegyezték, hogy Géza herceg a nagyfiai csata után Vácra húzódott, ahol Salamon követte. Fót és Mogyoród közt találkoztak 1074. március 13-án, s meg akartak ütközni, de a sűrűn leereszkedő ködös idő miatt a csatát el kellett halasztani.2 Miután a szembenálló felek katonai erejének a javát az íjászok adták, így azok első szembetalálkozáskor ködös, nyirkos időben nem vállalták a harcot. Ezért aztán egy nappal későbbre, március 14-re halasztódott a nevezetes mogyoródi csata, melyben Géza és László hercegek egyesült hada legyőzte Salamont, aki ezzel elvesztette végleg országát és királyi hatalmát. 1433-ban a Magyarországon átutazó Bertrandon de la Brocquiáre lovag jegyezte fel Szegeden jártában: „Szeged nyílt nagyváros és egyetlen, mintegy egy mérföldnyi hosszú utcából áll. Környéke mindennemű gabonával megáldott, termékeny szántóföld. Igen sok darvat és túzokot fognak, egész piacot láttam tele e madarakkal, azonban igen tisztátalanul készítik és éppúgy eszik",3 A XVI. századtól vannak írásos emlékeink a szelíd darvak tartásáról, a nemesi udvarházak darvait gondozó darvászokról. A pákászok fészkelőhelyeiket tulajdonjeggyel látták el, a darufíókákat hazahordták és felnevelték, megszelídítették. A szelídítés módja az volt, hogy a darvakat ólban tartották, koplaltatták, pálinkába, borba áztatott kenyérrel lerészegítették, néhány órára a csőrét a nyakához lekötötték, számytollait, lábait összekötözték.4 40 IX. évfolyam 2. szám - 1999 február
