Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)

1999 / 2. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Apor Elemér: A magyar irodalom utolsó klasszikus hősi éneke „Eger” Rontó Pál Egerben

Földeket, mellyekbe jó bőven vethetett;

Tízezer forintot adott uzsorára,

Jól élt, nem is szorult mások asztalára.

Tehát kezdte mint gyümölcstolvaj, folytatta, mint cégéres gazember, aztán csatában verekedett, hadizsákmányt ejtett nem is keveset, s végül mint tiszteletre méltó agg uzsorás halt meg Egerben.

Hogy ezt a kiváló jellemű férfiút miért tette versezete utolsó hat sorában Gvadányi Eger városa cipőjébe, nem tudjuk. Valószínűleg diákköri élményei kísértették meg.

Nosza, megindult a keresés, találgatás Egerben: élt-e, ki látta? Akadtak a múlt században, de még a század elején is öreg emberek, akik szót váltottak vele, sőt paroláztak is, csak éppen az volt a baj, hogy az egyik szerint a Szálában, mások szerint a Csurgóban, vagy a makiári hóstyán lakott.

Végül aztán jöttek a kutatók, irodalomtörténészek, s közülük Széchy Károly kiku- tatta-kimutatta, hogy Gvadányi két alakból gyúrta össze Rontó Pál figuráját, egy Erdélyi nevű huszáréból s egy Wlokolinszky nevű, Szibériát is megjárt kalandoréból, akik itt laktak Egerben Gvadányi diákkorában.

Hát ilyen írott-gyúrott ember volt Rontó Pál. Elgondolni is borzasztó, mire képes egy öreg lovasgenerális, „hazánk dámáinak kedvekért”.

Új Hevesi Napló

33