Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 2. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Cs. Varga István: Templom- és eklézsiaépítő I.
Cs. Varga István 'Üempfotiv és cR(e5SÍaépítő Találkozások Czine Mihállyal. CSefémp - 1972. Czine Mihály Tanár Urat Mnémoszüné, az emlékezet istenasszonya is gazdagon megajándékozta. Emlékezőképességemet többször is próbára téve idézte fel közös egri, debreceni, edelényi és kapuvári ismerőseinket, érdeklődött sorsuk alakulásáról. Czine Mihályt 70. születésnapján közös találkozásaink, barátaink, és főképpen irodalmi ügyeink számbavételével köszöntőm. Czine tanár úrral először az edelényi könyvtárban találkoztam. Slezsák Imre könyvtárigazgató hívta meg iró-olvasó találkozóra, a „Nagy Találkozók” rendezvénysorozat keretében. A könyvtári programban stílszerűen Móricz Zsigmond-idézet szerepelt mottóként: „Azt hiszem, az emberiség jövőjének rendkívül fontos alapja a könyv. De hogy a könyv teljesíthesse ezt a mindjobban ráháruló feladatot, kell, hogy az emberek bízzanak benne.” Bevezetőt mondtam az esten, Czine Mihály munkásságát ismertettem a szépszámú hallgatósággal. Könyveit, írásait már debreceni egyetemista koromból ismertem: Móricz Zsig- mond útja a forradalmakig (1960), A naturalizmus (1967), Móricz Zsigmond (1968), Szabó Pál alkotásai és vallomásai tükrében (1971). A méltatáshoz kiváló pályatársát, Bata Imrét hívtam segítségül: „ Úgy beszél Czine az irodalomról, ahogyan csak kevesen tudnak, ahogy csak Illyés Gyula vagy Illés Endre tud beszélni irodalmi tárgyról, a művészet véglegességével és bizonyosságával. " Czine Móricz-könyvének nyitó sorai után ismét Bata Imrét idéztem: ,, Nemzedéktársak nemigen szokták az elismerést nálunk osztogatni. Mintha a dicsőség mennyiségi volna, mintha az elismerésben csak a dicsőség volna a fontos. Czine a pusztán is igencsak az elsők között volna, a kocsmában is, a templomban is. Nem akarta ő ezt, így született. Adottságai szerint ilyen, ha egyáltalán fontos ez, mert neki bizonyosan nem. De miért ne ismerné el ezt az ember jó lélekkel, mikor ettől én is csak több lehetek, hiszen nemcsak az van, amit én csinálok, de amit te; az is van, amit mindnyájan cselekszünk, s ha abban valaki oly derekas, mint éppen Czine, attól én is több vagyok. ” Ezen a ragyogóan sikerült, a ,,Csak a szerelem el ne hagyjon minket!" kívánsággal zárt esten hallottam először Czine Mihályt előadni, „templomépítő’’ irodalmunkról beszélni. A vendégkönyvben futólag elolvasta a beírásokat, és lendületes mozdulatokkal beírta: „Amit Veres Péter mondott két esztendővel ezelőtt, igaz ma is: ‘ez a könyvtár és ez a közösség már az és olyan, aminek és amilyennek lennie kellene minden faluban, kis- és nagyvárosban. ’ Örülök, hogy megismerhettem a kedves edelényieket. Czine Mihály. 1972. máj. 18. ’’ Azóta Czine Mihályhoz számos közös irodalmi ügy vállalása köt, ezekre is emlékezem, író-olvasó találkozón tizenkét évvel később járt ismét az időközben városi rangra emelkedett Edelényben. A programfüzetben olvashatjuk róla: „ Vendégünk Nyírmeggyesen született 1929-ben. A középiskolát Nyíregyházán, egyetemi tanulmányait a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte az Eötvös Kollégium tagjaként. ...Életről, irodalomról való felfogását elsősorban Ady, Móricz, József Attila, Németh László és Illyés Gyula alakí34 IX. évfolyam 2. szám - 1999 február
