Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 2. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Apor Elemér: A magyar irodalom utolsó klasszikus hősi éneke „Eger” Rontó Pál Egerben
Mondják Egernél híres bor terem. Verembe szűrik tán? Nem ismerem. Megénekeltem hőseit, borát S mind a mai napig nem láttam áldomást. Talán nem volt a város vezetőségében literátus műveltségű ember? "Rontó ]£)af -Cgerßen Egerben még a század elején is így dorgálta gyermekét az édesanya: te Rontó Pál - ha történetesen a nagy reményekre jogosító csemete elsinkózta a „cipe” talpát, vagy a nadrágja fenekén csúszkált le a Cifraparton síkos időben, netán „befödött” egy ablakot (Máshol betörik, beütik az ablakot labdával, vagy gumipuskával, Egerben befódják. Nem néztem utána, hogy tájszótárunk szerkesztői figyelemre méltatták-e ezt a kifejezést, mindenesetre szívet szomorító folt egy ilyen cikkcakkos lyuk az ablaküvegen). Akárhogy is, Rontó Pál lett volna valamikor a rosszaság mintaképe, akire hivatkozni lehet adott esetben a késői utódok előtt nemzedékről nemzedékre. Hát ez a Rontó Pál csakugyan volt. Illetve volt is, meg nem is. írott ember volt Rontó Pál, Gvadányi József írta, Mária Terézia nyugalmazott lovasgenerálisa, aki mint a Firenzéből ideszakadt Guadagni család sarja, 1725-ben született. Tízéves korától az egri jezsuita gimnázium diákja volt, s mind az öt osztályt kiváló eredménnyel végezte. Életrajzírói megemlítik, hogy igen eleven eszű diák volt, előfordult, hogy egyetlen óra alatt száz latin disztichont is írt jókedvében, ami nem kis teljesítmény még akkor sem, ha tudjuk, hogy egy disztichon mindössze két sorból áll, egy hatlábas (hexameter) és egy ötlábas (pentameter) sorból. Kora ifjúságában beállt katonának, részt vett a harmincéves háborúban és negyvenhat évi katonáskodás után 1783-ban nyugalomba vonult. Életét ezután az Írásnak szentelte, s rendkívül termékenynek bizonyult. 1790-ben jelent meg legtöbbet emlegetett műve: Egy falusi nótárius budai utazása. Hőse Zajtay István, Peleske község jegyzője útnak indult Budára, sok kaland után meg is érkezik, s megdöbbenve látja, hogy a magyarok mennyire majmolói az idegen divatoknak, viseletben és szokásban. Három év múltán Pozsonyban jelent meg egy újabb költői elbeszélése, a kor szokása szerint a következő kígyótekervényű címmel: „Rontó Pálnak, egy magyar lovas közkatonának és gróf Benyovszky Móricnak életek, földön, tengereken álmélkodásra méltó történettyeiknek s véghezvitt dolgaiknak leírása, melyet hazánk dámáinak kedvekért versekbe foglalt gróf Gvadányi József lovasgenerális.” A tizenkét énekből álló versezet együgyű leírása Rontó Pál életének, kinek is anyja Sárkány Judith, keresztapja Tüzes András, keresztanyja Aczél Kata, s aki születésekor egy kard alakú anyajegyet hoz világra a szíve fölött, amiből nyilvánvaló, hogy katonának kell lennie. Persze a fiú nem akart tanulni, inkább gyümölcsöt lop, később betör egy kalmárhoz a pénzéért, aztán egy vak koldushoz szegődik, de árokba gurítja és otthagyja gazdáját, mert Új Hevesi Napló 31
