Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)

1999 / 2. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Apor Elemér: A magyar irodalom utolsó klasszikus hősi éneke „Eger” Rontó Pál Egerben

Csillagok és szép hód háromsorú gombjai mellén S deli sugár combján legszebb égszínre lehintve,

Túri süveg koszorúzza fejét, rátüzve fehéren habzik az ékes toll, s rózsás arcokra vet árnyat.

A török tábor vezetői így jelennek meg a költő tollán:

Ahmát áll tábort óva közöttük

Bő ruha hullámzik hátáról s vérmezejében

Gazdag aranyh írnek képeznek sokhabú tengert.

Áll maga naptüzként s szeme a táborra világít Gyémántos botját komoran tartja kezében S amint szertetekint hatalommal, barna szakálla Göndörén elterjedt bokrával lengedez álián.

Szemközt... haloványan, mint egy ijesztő Jött Ali szürke lován s nagy száraz termete látszék Mint valamely csontváz, bőrrel beborítva, szemében Régi kegyetlenség s káröröm üle borongva.

A várvívás így indul meg:

Jel löveték, fényes gömb a makiári tetőkön Mely egyedül, mint szép csillag felszálla s tüzével A bús alkonynak szabadon szegdelte homályát ... Gergely koszorúi lidéréként Elmentek haragos sugarakkal az éktelen éjben Lőtt koszorúi után a vár megbődüle mind négy Oldalain s jégzáporként elszórta tekéit.

Az ostrom szünetében Zoltai így enyeleg Lédával, a foglyul ejtett török leánnyal:

Leszesz itt egyedül szép hölgye magyarnak Karcsú magyar mezben lesz termeted éke kitetsző S Zoltai, én leszek az, ki ölelni fog abban örömmel.

Jöjjön bár fél föld harccal, harcolva mególak... így szólt s egyszersmind kezdé illetni szelíden Ifjú tagjait, a pihegő két halmot, az ékes Kis kezet és félvén tévedni vidéki vadászként A selymes haj alatt ragyogó sima vállon akadt meg.

Közel háromezer sor. Belőlük alig lehet szemelvényeket válogatni, szép után még szebb következik, gyönyörű sorok közt hamvad el az eposz.

Különös, hogy Eger városa figyelemre sem méltatta a dicsőségét megéneklő költőt. Erre céloz Vörösmaty, amikor a „Rossz bor”” című versének harmadik szakában így szól:

30

IX. évfolyam 2. szám - 1999 február