Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 2. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Apor Elemér: A magyar irodalom utolsó klasszikus hősi éneke „Eger” Rontó Pál Egerben
EIdET £8 tudomamt Stfpor Elemér X magyar íroSafom utofso Rfass3Í6its éneRe „€6€X” A 19. század nagy irodalmi eseménye volt, hogy a Kisfaludy Károly szerkesztette Auróra 1828. évi kötetében megjelent az „Eger” című hősi elbeszélő költemény. Vörösmarty Mihály áldozott ezzel az eposszal az egri hősök halhatatlan emlékének, s hogy valamiféle jubileumi alkalom indította el az eposz megírásának útjára, mutatja az, hogy a költeményt 1827-ben kezdte írni s fejezte be, amikor is 275. évfordulója volt a nagy egri ostromnak. Téma és író, nagy téma és nagy író egymásra találtak, s ez kétségkívül gazdagabbá tette a világirodalom értékállományát. Vörösmarty Eger című eposza irodalmunk utolsó klasszikus szabályok szerint megírt hőskölteménye. Ez a hatalmas műfaj, amely a görög és latin földön, Homérosz és Vergilius műveiben érte el műfaji szabályainak klasszikus tökéletességét, magyar földön ebben a hőskölteményben lobbant utolsót és el lehet mondanunk, hogy méltó költő méltó témával énekelte el a klasszikus eposz hattyúdalát. Az utolsó másfél század nagy történelmi eseményeit, háborúit, forradalmait, a mi szabadságharcunkat is regényírók Írták meg, nem akadt költő, aki ezer és ezer sort írt volna csiszolt hexameterekben. Talán nem akadt volna olvasó, aki ezeket az ezer és ezer sorokat elolvasta volna. Hősi események akadnak bőven ma is, elnyomott népek szabadságharcaitól szerte zeng a világ, de ezeket ma a regényíró, a filmrendező, a rádió- és tévé-tudósitó énekli meg. Gyorsabb lett az élet üteme és megváltoztak a kifejezés eszközei. Az „Eger” című eposzt bírálói kimagasló helyre állították. Elég csak Toldy Ferenc- re hivatkoznunk, aki „minden postulátumát ki látja elégítve, akár az egységet, az egészséget tekintve, akár a részek természetes elrendezését. Vörösmarty e műve révén Tassóval tehető paralellába.” Ugyancsak Toldy Ferenc írja a Kritikai lapokban: „Ez a magyar eposzok koronája. Ez a kis Ilias, ez az eposaink eposa, melly maga elegendő költőjére múlhatatlan fényt és ragyogást árasztani.” Az „Eger” tehát a kis Iliász. Homérosz műve 15 684 sor. Vörösmartyé ennek csak egyötöde. 2789. És micsoda sorok! Kosztolányi írja: Olyanok, mintha piros betűvel volnának szedve. Vörösmarty számunkra az ünnep. Zengessünk meg néhányat ezekből az ünnepélyes, fenséges sorokból. Lírai helyszínrajzzal kezdődik az ének: Megnehezült az idők viharos járása fölötted Óh Haza! Halmaidon, s letarolt alföldi meződön Régi halál lakik és dühödten táboroz a harc. Sírhalmok hegyeid, és völgyed sírgödör, ősi Nagyságod nagy romja magad, még állsz, utolsó Harcodat állván a vas erőszak ütései ellen. 28 IX. évfolyam 2. szám - 1999 február
