Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Losonci Miklós: Molnár József új képei Csepelen
Losonci Miklós: Molnár József vij képei Csepelen Nemcsak Franciaországban, nemcsak Egerben működnek kellemes vendéglőkben, kávéházakban képzőművészeti galériák, hanem immár egy esztendeje Csepelen is, ahol a Vendéglő Galériát egyre többen keresik föl immár nemcsak kitűnő babgulyás okából, hanem a képtárlatok erősödő vonzáskörében. Pusoma Dezső és felesége Magda asszony szervezi a kiállításokat, nem elsősorban kereskedelmi nézőpontból, hanem azért, mert ők mübarátok; tálalják az ízeket és az életünk felülvizsgálatára kötelező szépséget, mely egyszerre gyönyörködtetetés és erkölcs. Szemben a csepeli stranddal, a Hollandi út 141-ben nyílt meg e mindig új müveket mozgósító vendéglőmúzeum, mely egyre gyarapodó közönségét Szeleczky Lilla, Ledniczky Gyula, Lelkes András, Teökéné Montvai Rozália, Csurgói Máté Lajos, Nagy Előd, Gross Arnold, Vojnits Richárd, Fábián Gyöngyvér, Búzás Andor, Lacza Márta alkotásaival hívja, hívogatja új élményekre, új fölismerésekre. Június közepéig Molnár József alkotásai láthatók a falakon. A Nagyrédén született festő abban következetes, hogy immár öt évtizede töretlenül festi Nagyréde környékét, utcáit, a falusi hétköznapok szertartásait, a szüret visszatérő derűjét. Korrekt művész. Megbízható, soha nem keltett feltűnő meglepetést, őrzi és birtokolja erényeit. Süllyedései, visszaesései sincsenek. Bejárt világát kamatoztatja képein, biztos rajztudással, fegyelmezett színrenddel. Régen is, most is. Bemáth Aurél tanítványa, később tanársegéde lett a Képzőművészeti Főiskolán; európai tanulmányútjainak fölismeréseit láthatjuk ezúttal is a nagyrédei témák mellett. Keményen ellenőrzi önmagát, ennek jegyében erősíti, visszafogja színeit a vonalvezetés lelkiismeretes hálózatában. Őrzés és terebélyesülés jellemzi munkásságát, melyet ez a kiállítás is reprezentál. Egyrészt továbbra is az évszakok színáramlását vizsgálja az ő nagyrédei festői otthonában, udvarokat, fákat, falusi tárgyakat és embereket, a színekben tetten érhető csöndet. Másik forrása Hegyalja, Tokaj vidéke, mely új impulzusokkal gyarapítja képeit. Tabán az ő harmadik sugárzó helye, tornyait, háztetőit kottázza, de kitekint Velence lagúnáira, mely kifogyhatatlan témát jelent minden festőnek. Új elem a vízpart, pontosabban növekszik fontossága művészetében. A víz örök élete a horgász-stégekkel, a fodrozódó hullámokkal, fűzfákkal, parton rejtőző csónakokkal. A víz! Legyen az Kis-Duna, Bodrog, a csopaki part a Balatonnál, megejti a varázsa. A víz örök békéje, csöndje, harmóniája, színekkel fölfedezett öröme, amit az embernek adományoz. A csepeli Vendéglő Galériában Molnár József egyik festményét - ajándékaként - kisorsolták a megnyitón résztvevő közönség sorában. A boldog nyertes, Musil Lajos írta a vendégkönyvbe: „Én vagyok a boldog nyertes. Nemcsak azért, mert én nyertem a Horgászstég című képet, hanem azért, mert a többiben gyönyörködtem, ezért vásároltam meg a Csopaki öböl c. képet.” Valamit jelez a beírás. Azt a fontos tényt, amiről oly sokan elfeledkeznek: a festő föladata a művek alkotásán túl, hogy hidat építsen a művészet és a közönség között. Ez a híd Molnár József jóvoltából is épül. Művészete örömet okoz, örömet sugároz szemnek és szívnek, kondicionálja az értelmet is. Méltó az emberek bizalmára. 66 VIII. évfolyam 4. szám - 1998 augusztus
