Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 2. szám - KÖZÉLET - Krupa Sndor: A sarló-kalapács áldozatai
Krupa Sándor: ;A sarló-kalapácsos börfönrácsok titkai (Részlet) Emlékező szeme megakadt rabéletének utolsó szentmiséjén, ami egyben templomi karácsonyának utolsó éjféli szentmiséje is volt. Felejthetetlen dátum: 1949. De akkor még nem tudta, hogy ezek utolsók. Mindkettőt nagyon szerette, hiszen a kettő egy! Zsúfolásig megtelt a váci fegyház templomocskája. A harang- és orgonazúgásra Riba Hugó ferences atya jött ki misézni, aki a fegyháznak szeretett hivatalos papja volt. A sok, szomorúságra ítélt rab ajkán felzendült: "Krisztus Jézus született, örvendezzünk!" Csodálatos élmény. A rabok mindent elfelejtettek, s most az égre néztek. Szilárdan hitték: a Kisded képében az szállt le közéjük - majd a szívükbe -, aki az emberiség számára valóban megváltást hozott. Már most, gyermekajkáról hallották, amit se előtte, se utána senki nem mert mondani: "Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradoztok s terhelve vagytok, és én megenyhítelek benneteket." S Jézus ezt nemcsak mondotta, hanem ígéretét kétezer év óta teljesíti is. "Ó, váci templomocska - sóhajtozta Mihály -, te vagy nekem a templomok temploma!" És elfeledhetné-e az atya utolsó mondatát? "Róma kétezer év óta áll, és állni fog továbbra is, jöhetnek hitierek, mussolinik vagy éppen Sztálinok." Néhány nap múlva már a halálán sírhatott az anyja. A jelenkor zsarnoka őt is eltiporta, mint hajdan Heródes a betlehemi csemetéket. A rémes hír hozzájuk is belopakodott: az úton kerékpározó atyát egy katonai teherautó "véletlenül" halálra gázolta. Mihályt az utolsó nagypéntekre is emlékeztette a napló. Ki törölhetné ki az emlékezetéből Bélák, Nyári József, Hlavinka János és gonosz csöves börtöntársaik kereszttaposását? Menekült is e rémes látomástól gyorsan a saját keresztjéhez. A gyűjtőfogházban a bútorüzemben dolgozott. Alkalmas fát keresett, s nagy titokban kivéste rajta keresztjét viselő Jézusát. Az övét! A véseten Jézus arca merő fájdalom. De nem a görcsé, a kétségbeesésé, az értelmetlen szenvedésé, hanem a szereteté. A szent és megváltó szenvedésé. Görnyedezik Jézus a kereszt súlya alatt, orra mégsem a földet súrolja, hanem örök figyelmeztető jelként az égre mutat: Emberek, a kereszt alól csak az égre nézzetek! A vér, a szenvedés, a dagadt sebek lezárják a szemét, hogy ne a bűnt lássa, hanem a megváltást. Mihály a keresztre rávéste a börtönablakok rácsát is, hiszen keresztje e börtönrácsok titkaiból áll. S úgy látszik, mintha Jézus különösen e rácsokat markolná. Nehéz is a kereszt, mint a börtönrácsok. Rogyasztó, háromszor földre sújtó. Ólomsúlya kirángathatatlanul belenyomódik a vállába, mint a börtönrácsok a falakba, mint ablaka alatt az akasztófák a beton lyukakba... Mihály Jézusa nem a Kálváriára vezeti a rabot, hanem Tábor hegyére. Milyen jó nézni ezt a kivésett Jézust lélekben, máskor meg valóságban! Különösen amikor nagyon nehéz a börtönélet. Hányszor kutatták át érte! Hányszor vadásztak rá rabtartói! De a mai napig nem találták meg a kereszt ellenségei. Mintha csak a bőréhez nőtt volna, mint a börtönrácsos kereszt a faragott Jézushoz. Mindig az volt a vágya - s ez ma is - , hogy egyszer magával vihesse az örökkévalóságba is. A HAT NAP EGYIKE különösen emlékezetes maradt Mihály számára. Az esti kurtavasak kegyetlen megágyazást jelentenek az éjszakai nyugalomhoz. A gyilkos görög rabló, Prokrusztész ágyában fekszik az, akit hóhérai láncokkal ringatnak álomba. Az élmények sokszor kegyetlenebbek a bilincseknél. Ezek hajóhorgonyként belevágódnak az 30 VIII. évfolyam 2. szám - 1998. április
