Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 2. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Felszabadulásunk (Gyermekemlékek)
most már néhány aggódó felnőtt kíséretében az utolsó kerítés mögé beállva, úgy 50-60 méterre közelítettek a menetelőkhöz. Tovább már nem merészkedtek, csendben figyeltek. A foglyok és kísérők egy nagy, még az ősszel felszántott, de be nem vetett föld végén álltak meg. Ekkor szólalt meg az öreg gépész, belesápadva a felismerésbe: "Úristen, ez a Vörös Kosa, aki a kommün alatt a gútai brigádot parancsolta! Az a kettő meg a megyeri csendőrőrstől van!" Máris tuszkolta vissza a kíváncsi gyerkőcöket, mint aki érezte, hogy nem gyerekszemnek való események következnek. Az egyik orosz kioldotta az inges rabok köteleit, majd a kalapos is intett nekik valamit. Az oroszok még kezet is fogtak velük, búcsút intve mutatták, hogy mehetnek tovább a gátőr-ház felé a szántóföldön át. A két inges, mint akik nagyon megörültek a nem várt szabadságnak, sietve indultak, majd néhány lépés után csaknem futottak. Ekkor az oroszok lekapták vállukról a géppisztolyokat és a szántáson bukdácsoló két embert hátulról, hosszú lövéssorozattal lekaszálták. Az agybacsattogó, rettenetes halálosztásra a figyelők összebújtak, a gyerekeket szorosan magukhoz karolták, sietve vonultak vissza az első ház tornácára. A szántóföldön heverő két testhez odaballagott az egyik katona, kezében a lövésrekész fegyverrel, de, meggyőződve a kilőtt sorozatok hatásosságáról, többet már nem kellett lőnie. így visszatért társaihoz és a láthatóan elégedett kalapos kommünárhoz. Lassan, sétálva indultak el a folyótöltés felé, majd nem tudni merre, ítélet nélkül osztani a halált. A gyerekeket nem engedték napokig a szántóra. A halottakat valakik, valahová tisztességgel eltemették és a pusztán rejtőzködő messziről jött menekültek, a gazdák és a béresek is érezték, hogy valami olyan világ jön, melyben az emberi kézfogás eddigi bizalma is halálos júdási árulássá változhat. Ráckevei Galéria Glaz Oszkár: Szappanbuborék Kmetty János: Anya Gyermekkel Új Hevesi Napló 29
