Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: Jelenkor, Töredék a hazáért
S ha földbe döngöltétek végre már és ti vagytok a győztesek a szégyen hogy nem lep el titeket hogy otthonra nem lelt köztetek? Helyette büszkén ül ma még nagy bárgyú diadalt a hályogos szemű jelen Mért is ne? elérte azt amit akart. S a szellem embere míg ereje hagyja feltápászkodik folytatja útját szüntelen előre néz és nem panaszkodik. Prológus: Mikor egy élő klasszikus megfáradt teste megpihen és sírba tétetik felbolydul a jelen annyi barátja lesz maga se hitte egykoron hogy a sok dühödten rugdaló mind mellé áll s a lelkűk oly rokon mondják. És most se háborog miatta senki. Fityfenét! Pedig éltében őszintébbek voltak hozzá. De ma már mind s.k. fogta le a szemét. ®örebéit a liazáérf Ma karddal és pennával írd az ezredvég dalát megint! Ápold ez óhazányi sírt, mely otthonod, hited szerint! Csodára várva óra száll. Vagy ezredév? Nem tudható ma még. Gyomos hazádra száll a csönd, mely síri, átható. Csupán a harcod lesz valós, mit érte vívsz. Ne kérd, ne hidd, hogy nélküle lehetsz tudós. Csak érte szólnak tetteid. Volt-március rongyát a szél sodorja, s mindez benned él. Új Hevesi Napló 5
