Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / Különszám - Bodó László: Knezić Károly honvéd tábornok
a nemzeti önállóság, a haladás, a polgárosodás hogyanjaival kapcsolatos nézet- és akaratbeli különbségek. Az ezekre adandó válaszok minőségére igen érzékenyen reagáltak a konzervatívok ugyanúgy, mint a radikálisok, vagy a fontolva haladó reformerek. Ez az érzékeny reagáló képesség különösen is precízen működhetett egy messziről jött, nem magyar emberrel szemben, aki ráadásul még császári katonatiszt is volt. Kik voltak Knezic Károly százados új környezetének legmarkánsabb tagjai, akikre a leendő férj figyelmesen és jóindulatúan hallgathatott, s akinek véleményét, álláspontját, nézetét mérlegelhette? Szávics Pál ügyvéd, ahogyan akkor nevezték az értelmiségi pályán lév őket: hono- rácior. Vagyis olyan tanult ember, aki honoráriumból élt szolgáltatásaiért. Olyan ember, akinek nem volt nemesi levele, nemesi birtoka (ha volt is, olyan kevés, amelyb ől megélni nem lehetett). A Szávics-család meghonosodott polgári család, amely család tagjainak la p- vető érdeke a polgári haladás, a parlamentáris hatalmi berendezkedés, a feudális kötöttségek felszámolása, s mindezzel leginkább az, hogy tudása, hozzáértése függvényében érvény e- sülhessen, s rendezhesse be életét. S ő is délszláv eredetű. Nem tudjuk, szerb-e vagy horvát? Feltehetően ő volt ama első barátok egyike, aki a polgári eszmék iránt felkeltette Knezi é Károly figyelmét és érdeklődését, s akinek nagy szerepe volt abban, hogy a fiatal százados a tartózkodó befogadás szándékával viszonyult a polgári haladás későbbi igenléséhez, s a Metternich-politika erkölcstelenségének elítéléséhez. Lévay Sándor egri prépost, későbbi kanonok, aki - hivatása és hivatala ellenére - a legőszintébb szándékkal és meggyőződéssel azonosult hazánk akkori reformtörekvéseivel. Nem is akárhogy. Inkább a radikálisokkal szimpatizált, azok nyerték meg leginkább roko n- szenvét. Szándékait tettekkel is törekedett szolgálni. 1848. december 29-én jelent meg Ko s- suth Hírlapjának 155. számában felhívása az egri egyházmegye papságához, melyben h a- zánk forradalmi átalakulásának és honvédelmének segítésére buzdította paptársait. A forr a- dalom és szabadságharc leverését követően, a hozzá hasonlóan gondolkodó érsek: Bartakovics Béla (ismét egy déli szláv, akinek egyik őse Szapolyai Jánost szolgálta) erőfeszítéseinek tulajdonítható, hogy Lévay Sándor nem kapott súlyosabb büntetést és id őnek előtte szabadult kényszerű fogságából. Bizonyos, hogy Lévay Sándor legalább olyan hatással volt a különben vallásos Knezic Károlyra, mint Szávics Pál. Elsősorban a tekintetben, hogy vállalta a magyar forradalom katonai szolgálatát. Hatására láthatta be, hogy a vall á- sosság nem ellentétes a polgári haladás, a nemzeti ügy hűséges szolgálatával. Kapitány Mihály Eger város vagyonos polgára és szenátora volt. Elkötelezett híve a polgári haladásnak, s annak, hogy Eger városa megszabaduljon mindenfajta földesúri tehertételektől (pl. a borkilencedtől, a szőlőalji taksától, stb., stb.). Tudta, hogy anyagi egzisztenciája csak akkor lehet tartós, ha a tulajdont nem korlátozzák feudális el őjogok, gazdálkodást nyomorító adónemek és kényszerű szolgáltatások. Ő is a polgári reformok elkötelezett híve volt, előszeretettel hajolva a radikális megoldásmódok felé. Közelebbi rokonai, a Kálló-család tagjai is hasonló véleményen voltak. Elveinek, nézeteinek képviseletét mély hittel védte, képviselte és terjesztette, hasonlóan unokáinak keresztapjához, akivel nemcsak lelki, de eszmei rokonságot is ki tudott alakítani. Ezek után érdemes ismét Bóbik Gusztáv hadsegédhez fordulni, aki igen szemlél e- tesen és hozzá illő elfogultsággal jellemzi hazánk reformkori állapotát... „Magyarországon éppen akkor indult meg a még ma is fejlődő nemzeti és társadalmi újjászületés, mely a keresztény humanizmust tűzvén ki fő elvül, ifjú bájában valamennyiünket egyaránt elbűvölt. Nem volt széles e honban akkor önzetlen és erkölcsös szív, melyet ezen szellem meg nem hódított s boldogabb jövő iránt el nem töltött volna. 72 VIII. évfolyam 1848-as különszám - 1998
