Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / Különszám - Bitskey István: Knezich Károly szemüvege
iTttőftctj xtcűúún Iróasztalomon egy szemüveg: vékony keretű, keskeny lencséjű, finom mívű munka. Ugyanaz, amelyik valamennyi Knezich-portrén látható, s amelyik a vértanú tábornok tulajdona volt egykor. A családban őrzött ereklyék közül ez maradt rám, s ezt őrzöm a másfél évszázados események emlékeként, a nagy idők tanújaként, egy eszme s egy magatartás szimbólumaként. Szállóigévé vált a könyvek sajátos sorsának említése, olykor azonban egyéb személyes tárgyaknak is különös, egyedi sorsuk van. Túlélik tulajdonosukat, s a kései utódoknak adnak alkalmat, materiális támasztékot a kultusz kialakítására, az emlékek ápolására, egyfajta szellemiség megőrzésére. A szemüveg története viszonylag egyszerű, mégsem tanulság nélküli. Az aradi várbörtönben a kivégzés előtti éjszakán Pléva Balázs minorita szerzetest rendelték ki Knézich Károly mellé, végső lelki vigasz nyújtására, az élettől való búcsúzkodás elviselhetővé tételére. Az éjszakai hosszas imádkozás után - miként azt Bodó László kismonográfiájából is tudjuk - kérte meg az elítélt, hogy a feleségének szóló búcsúlevelet, valamint legszemélyesebb tárgyait a gyóntatóatya vegye magához és továbbítsa azokat a családnak. A búcsúlevél sajnos már nincs meg, a jegygyűrű 1922-ben még a leszármazottak tulajdonában volt, jelenleg lappang. Minden jel arra mutat, hogy szemüvegét is ekkor adta át Pléva Balázsnak, aki azt hűségesen továbbította a házastársnak, Kapitány Katalinnak, az egri ún. „Sasos házba”, a Mecset utca 12. alá (azaz a mai Knézich utcába). Tudjuk ugyan, hogy szeptember 7-én a feleség még meglátogathatta rab férjét Aradon, egyáltalán nem valószínű azonban, hogy a szemüveget ekkor magához vette volna, mivel ekkor még volt remény a túlélésre, a halálos ítélet csak három héttel később született meg. A Knézich-kapu ma Nagysolymosi Ágnes felvétele 48 VIII. évfolyam 1848-as különszám - 1998
