Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / Különszám - Teleki Sándor: Első találkozásom Bem apóval
Másnap sürgönyileg tudósítja Bem tábornok a katonai parancsnokságot, hogy nemsokára megjelenend Szatmáron, átvenni a parancsnokságot, s szemlét akar tartani, azért az egész sereg Szatmári összpontosítandó. Nagy volt az öröm közöttünk, hogy végre valahára lesz vezérünk. Lesz, aki újból szervezzen, parancsoljon, s legfőképpen, aki parancsait végrehajthassa.- Én mint civil hatalom - more patrio6 fogadtatásról gondolkoztam. Táblabírói véralkatom nem mellőzhette a kokulorumot7 - előrántottam polgármester uramat, beszéltünk nagyon á propos diadalívről, a gubás-, varga- és csizmadiacéhek kirukkoltatásáról és mozsárágyúkról. Minek utána fogadtatási haditervünket annak rendje és illő módja szerint elkészítettük, az éj bekövetkezett, nyugalomra hajtők fejünket, Morpheusz karjai közé vetvén magunkat. Virradat előtt Bánfíy János barátomnak - ki minden csatában első volt, s kit egy csirkecsont meggyilkolt! - segédtisztje költött fel mély álmomból, s jelenté, hogy:- Bem tábornok megérkezett!- Mikor?- Az éjjel.- Hát a gubás-, varga- és csizmadiacéhek?- Mind kárba vesztek - egy árva lélek sem fogadta.- Hova szállott?- A vendéglőbe. Megöltem magamat! - s kétségbe voltam esve. Magamra vasvilláztam ruháimat, s szaladtam a "Fehér ház" vendéglőbe. A folyosón a tábornok segédtisztjével, gróf A. A.-val találkoztam, s kérdém:- Felkelt-e a tábornok?- Le sem feküdt - volt a felelet.- Kérem, jelentsen be, én vagyok a kormánybiztos. A tábornok eleibe vezettek, - s először láttam azon embert, ki életemre oly nagy befolyással volt, kit az események folytán a bálványozásig megszerettem, kinek nagysága eltölté lelkemet, kit még most is az imádásig becsülök - s ki az egész hadjárat alatt pártfogóm -, apám volt. Az első benyomás, melyet Bem tábornok rám tett, kellemetlen volt. Előttem állt egy igénytelen kinézésű, kis homunculus8, pisze orrával, duzzadt ajkaival, nyírott bajusszal, szakál- lát több nap óta ottfelejtette a borotva, öltözete hosszú, szürke köpönyeg lengyel-zsidósan szabva arcának jobb felén egy csak most hegedni kezdett seb - habozó, sántikáló lépésekkel előmbe tántorgott, s rikácsoló hangon kérdé:- Wer sind Sie? - was sind Sie? - und warum sind Sie? Kicsoda Ön? micsoda Ön? és miért van Ön? - Ezen előzékeny szavakkal fogadott engemet leendő tábornokom. Első pillanatra nem tudtam mit felelni - de villámgyorsan megfútá agyamat helyzetünk nehézsége, a fegyelmezetlenség, s viszály, mely seregünkben fekélyként elterjedt, s összeszedvén ékesszólásomat, az öregúmak elszavalám:- Én, tábornok úr! a kővárvidéki főkapitány és kormánybiztos vagyok - nevem T.S. s azért vagyok, hogy az Ön rendeletéit teljesítsem, s mások által is teljesíttessem - mert meg vagyok győződve, hogy itt parancsolni s feltétlenül engedelmeskedni kell! Az öregúr rám mosolygott. - De sokszor láttam hadjáratunk alatt e mosolyt, mely nem annyira ajkain, mint inkább szemeiben tűnt fel! 16 VIII. évfolyam 1848-as különszám - 1998
