Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)

1998 / Különszám - Teleki Sándor: Első találkozásom Bem apóval

- Nekem a sereget kell megszemlélnem - mikor láthatom Önt?- Ha megengedi, a tábornok úrral maradok.

Az öregúr újra rám mosolygott, s kezét nyújtá.

A szatmári nagy piacon fel volt állítva seregünk, úgymint:

A negyedik honvédzászlóalj (Messena)9.

Három század Sándor-gyalogos (Keller).

Bécsi légió (Auersperg).

Szatmári önkéntes lovasság (Maróthy).

Egy osztály Koburg-huszár (Sulyok).

Egy század Vilmos-huszár (Zsurmay).

Két század szatmári gyalog (Jeney); és egy üteg hatfontos ágyú (Böhm).

A tábornok azon előszeretetnél fogva, mellyel az ágyúk iránt viseltetett, a vezénylő tiszt (Zsurmay) jelentését be sem várva, egyenesen az ágyúknak tartott.

Zsurmay jelentését lengyelül tévé, de az öreg mintha semmit sem hallana, csakis ágyúira fordítá minden figyelmét; rendben és egyenként megtapogatva vizsgálá azokat, s min- denik ágyúnak kinyittatá töltényes ládáit.

Még akkor nem ismertük az öreg úrnak azon túlságos szenvedélyét, mellyel ágyúi iránt viseltetett, s így igen furcsán tűnt előttünk ezen battéria-szépelgés.

Elvégezvén az ágyúkkal, az emberekre került a sor.

Rendre szemlélte a csapatokat, s végezvén a szemlét, elléptette maga előtt a sereget, s azután mindnyájokat hazaereszté, csakis a nemzetőrök maradván fegyverben, azaz hogy lándzsában és kaszában.

Nagy volt a rémület nemzetőreink közt - azt hitték, hogy őket küldi a pólyák generális a mészárszékre, megbosszulni a dési hedzsarát10.

Szemle után a vendéglő termében gyűlt össze az egész tisztikar, s midőn Zsurmay be akará mutatni a tiszteket egyenként a tábornoknak, az öregúr összeráncosítá a homlokát, arca kellemetlen kifejezést ölte magára, hangja rikácsolóvá vált, s mindenki szeretett volna inkább másutt lenni, mint közelében.- Hagyja a bemutatást - lesz alkalmunk közelebbről megismerkedni, mert én az urakkal maradok. - Uraim! a kormány engem teljhatalmú főparancsnokává nevezett ki. Én Önöktől feltétlen engedelmességet kérek, aki nem engedelmeskedik: agyon fogom lövetni. De én fogok tudni jutalmazni is! - A múltról nem beszélek. A parancsolatokat rögtön kiadatom. Elmehetnek!

Egymásra néztünk, s kiindulánk.

Midőn az ajtónál valék, utánam kiáltott:- Kormánybiztos úr, egy szóra! szíveskedjék lemenni a nemzetőrökhöz, szólítsa fel őket, hogy azok, kik maradni akarnak, álljanak be önkénytesnek a harc végéig, a többieket eressze haza. A csizmadia csak hadd csináljon csizmát, a szabó meg ruhát a hadseregek számára. A népfelkeléssel csak akkor lehet valamit végrehajtani, ha lelkesülve van, de én úgy látom, ezeknek entuziazmusát" Dés lehütötte.

Elmondám az őrseregnek az öregúr ukázát - öt perc alatt a vén pólyák generális a legnépszerűbb ember volt az őrségnél azonban majdnem az összes fiatalság felcsapott önkénytesnek, csakis az öregek és családosak mentek haza.

Új Hevesi Napló

17