Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / Különszám - Csiffáry Gergely: Mária főhadnagy
Nemzeti dal. Talpra, magyar, hí a' haza! Itt az idő, most vagy soha? Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasmatofc! — A‘ magyarok istenére Esküszünk. Esküszünk, hogy rabok tovább Nein teszünk. Haltok voltnak mostanáig. Karhozoltak ősapáink, Kik szabadon éltek haltak, SzoIgafOldlteit nem nyughatnak A magyarok istenére Esküszünk. Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk. Sehonnai bitang ember, Ki most, f>a kell,halni nem mer, Kinek drágább rongy' élete, Miül a haza becsülete. A magyarok istenére Esküszünk. Esküszünk. hogy rabok tovább Nem leszünk. Fényesebb a htnczaá! a' kard. Jobban ékesíti n kart. * És mi uiég is lánezot Imrdtunk! Ide veted, régi kardunk? A magyarok istenére Esküszünk. Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk. A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez. Mit rá kentek a’ századok. Lemossuk a' gyalázatot. A magyarok istenére Esküszünk. Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk. Ilid sírjaink dmnborülnak. I nők »ink leborúlnak. És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk. Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk. A Nemzeti dal, Petőfi híres verse, Petőfi sajátkezű széljegyzetével Új Hevesi Napló 11
