Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / Különszám - Csiffáry Gergely: Mária főhadnagy
víz oly magas volt, hogy a lovak nem akartak átjönni. A lovasok utánam kiáltottak: - Állj meg, átkozott Kossuth kutyája! - Továbbszaladtam, míg csak védelmet nem találtam egy fűzfa törzse mögött. Ott puskára vettem a lovasokat. Mindkét golyó talált. A harmadik lovas megfutott.... A kürtösök takar odót fújtak... Újra összegyülekeztünk. Otth nevű kapitány elvezetett engem Dembinski tábornokhoz, aki ezekkel a szavakkal fogadott - Fiatal ember, maradjon mindenkor vitéz, ma megszolgált az aranykardbojtért! És ott a csatatéren hadnagy- gyá nevezett ki. Dembinski még nem tudta, hogy fehérnép vagyok. A vezérkar távolról látta, hogy védekezem a három lovassal szemben. ” Ismét megsérült a fején a verpeléti ütközetben egy majorsági épület megrohamozása során. Utóbb, amikor Egerben a törzsorvos a sebét bekötözte, és a véres inget lehúzta róla, meglepetve fedezte fel: a mi Károlyunk tulajdonképpen lány!" „Ezer ördög, doktor, kötözzön be, és ne csináljon feltűnést a dologból! ” A kötözés után még negyvennyolc órát ott maradt, majd egy nyolcvanhat főből álló sebesült szállítmányt adtak a kezére, hogy vezesse őket Tiszafüredre, és onnan Miskolcra, majd tovább Gyöngyösre. Mária félt, hogy nővolta kitudódik, és ezért áthelyezését kérte. Mielőtt átkerült volna a 9-es Miklós huszárezredhez, még részt vett az április 2-i hatvani csatában, a Zagy- va-hídért vívott kézitusában bajonettszúrást kapott a tenyerébe. Visszaemlékezésében megemlíti, hogy részt vett a tavaszi hadjáratot bevezető rakamazi ütközetben. Főhadnaggyá azért léptették elő, mert sikerült az ellenség megszállta területen keresztül 23 kocsi lőszert Szolnokról Komáromba eljuttatnia. Közben háromszor is igen nehéz helyzetbe került. „Ipolyságnál - azt írta - megrekedtünk egy kis szorosban, és a kocsik csak egyenként haladhattak. A hegység szinte nyüzsgött az osztrákoktól. Mikor a parasztok ezt észrevették, hátam mögött kifogták a lovakat, és mindent visszahagyva elmenekültek. Én ugyanis egy öreg tűzmesterrel az első kocsin ültem. Gyalogsági fedezetem, mely mindenféle fegyvernemből verődött össze, legnagyobbrészt szintén megszökött. ” Nem maradt más hátra, kifogta a kocsijából az egyik lovat, és Ipolyságra ment lovakat rekvirálni. A falu bírája császárpárti volt, és a 23 kocsi számára az előfogatot csak mellének szegezett pisztollyal tudta Mária kikényszeríteni. Végül szerencsésen átadta a lőszerrakományt Komáromban Klapka, Guyon és Mészáros tábornokoknak. A következő állomás Buda ostroma, ahol találkozott a jövendőbeli férjével, Jónák tüzér őrnaggyal, a 2. hadtest parancsnokával. Jónák József a császári és királyi 5. tüzérezredben szolgált, s a magyar szabadság- harc kezdetén egész ütegével átpártolt a honvédséghez. A tavaszi hadjárat győzelmei nyomán a császári seregek április 23-án Pestet kiürítették, a budai várat azonban Hentzi császári tábornok védte. Az ostromhoz Görgey nagy erőket vont össze: így került Mária is Budára. Május 18-án Jónák a Gellérthegyen lévő ütegparancsnokságot ideiglenesen Lebstück Károly főhadnagyra bízta. Mária a tüzértiszt távollétében sikeresen ágyúztatta a budai várat. Az eredménnyel Jónák elégedett volt: „A százados megveregette a vállam, és azt mondta: - Bravó Károly, ma kiérdemelted az aranysarkantyút. Ez a lövés még nekem, öreg katonának sem sikerült volna egykönnyen. ’’ - így emlékezett az első találkozásukra Mária. Új Hevesi Napló 7
